Hagymás István - Pápes Éva: Az álomlátó fiú. Mese és mesefejtés felnőtteknek (Pilisvörösvár, 2013)
Hagymás István: Holdkörök - Az álomlátó fiú című székely népmese olvasata
Bárhogy legyen is, tény, hogy hősünk (másodmagával, a Marssal) a „menetiránnyal” szemben közlekedik, a különben egyirányú utcában. Felfogható ez a mesei motívum úgy is, mintha ezen a réven az idő is, a Hold-idő visszafelé kezdene peregni, mint egy film, és ennek következtében a szereplők élete is a megfiatalodás irányát követné. Láttuk: telihold-vitézünk már a megifjodás útjára lépett, amikor a boszorkány belevágott köpenyének jobboldalába. Ez az út feltartóztathatatlanul az újholddá válás irányába mutat, mint ahogy a Fekete király halála is feketeségének végét, fehérségének kezdetét jelenti. Fontos megjegyeznünk, hogy noha egyfajta hadviselés zajlik előttünk ezen a képzeletbeli mesei filmvásznon, senkit sem ölnek meg a szó fizikai értelmében. A mesehősök születése és halála úgymond természetes, erejük, gyengeségük, hatalmuk, rangvesztésük, győzelmük, vereségük stb. saját, belső öntörvényűk szerint alakul. Ez az öntörvény nem más, mint mozgásuknak, egymáshoz viszonyított helyzetüknek a mindenkori eredője, ill. saját belső-külső tulajdonságaik összege, szorzata, hányadosa, különbsége stb. Akár planétahősként értelmezzük szereplőinket, akár különböző egyének, személyiségek kivetült pszichés összetevőiként szemléljük a mesei történéseket, igaznak tűnik állításunk: Ahogy az égen, úgy a földön, miként kint, akként bent, lesz, ahogy van, van, ahogy volt... Bár: „Nem úgy van most, mint volt régen” (népdalrészlet). Tény, hogy a mesei-mítoszi világ eseményei sohasem véglegesek, minden, ami éppen történőben van, már megtörtént valamikor-valahol, mint ahogy várható az, hogy a jövőben is ugyanezeknek az eseményeknek a bekövetkezése esedékes. Mégsem úgy van „most”, mint volt régen, bármennyire is igaz minden mese, minden álom. Az ún. tudományos világnak is megvannak a maga meséi, mítoszai, s ha történetesen abban a szerencsében lehet részünk, hogy ennek a „bal féltekés” gondolkodásnak - érzésvilágnak is (ha csak részben) ismerjük a „logikáját”, akkor álmodó fiúnk meséjét, álmát további megvilágításban értékelhetjük. Mesénk főhőséről, a Holdról jó, ha megjegyezzük azt is, hogy több mint egy másodpercig tart, amíg felszínéről a fény elér hozzánk, földi megfigyelőkhöz. Ha tehát a Holdat nézzük, akkor „momentán” azt látjuk, hogy milyen volt az égitest több mint egy másodperccel korábban, vagyis látszattal van dolgunk, egy korábbi valósággal, múltba-nézéssel... Az sem mellékes tudományos megfigyelés, hogy a Hold mérete ideális ahhoz, hogy a Föld útját, pályáját kiegyensúlyozza. Ha pl. a Hold 51
