Hagymás István - Pápes Éva: Az álomlátó fiú. Mese és mesefejtés felnőtteknek (Pilisvörösvár, 2013)

Hagymás István: Holdkörök - Az álomlátó fiú című székely népmese olvasata

vizsgázik, a vizsga tárgya pedig maga a lélek, saját lelke. Hasonlóan a Fekete király táplálékkal, táplálkozással kapcsolatos feladványaihoz, amelynek során megállapítást nyert az élet, de az élettelen világ isteneslelkes volta, most is az étel, az élet, a lélek körül forog a világ. A mese végén a Fekete király kerül mérlegre. Maga magát méri / méreti, amikor másodszor is visszahívja a fiút. A kenyérben lappangó anyatej, a borban lévő vér, és a bárányhúsban felfedezett anyakutya teje (A farkas a mesében van / Lupus in fabula) véleményünk szerint a testben rejlő lelket hivatott érzékeltetni. A lélek ezúttal cseppfolyós, és nem légnemű halmazállapotot jelez. Olyan, mintha az ifjú Fehér király öntött volna lelket a táplálékba, a mesébe, és talán a Fekete királyba is. Nyitott kérdés marad, hogy miként szerzett tudomást a fiú, az ifjú Fehér király az ételekbe juttatott „lélek-cseppekről”. Az első kézenfekvő válasz az volna, hogy ezt is megálmodta, mint a saját beteljesülését, csakhogy az ifjú Fehér király már túl van a beteljesedésen, legalábbis az egyiken, és éppen mostanában indult fogyásnak, egészen pontosan attól a pillanattól kezdve, ahogy a vén szüle a köpenyébe vágott. Nemcsak pünkösdi királyságának ért a végére, de kereksége, egészsége, teljessége is csorbát szenvedett. Elképzelhetőnek tartjuk, hogy a köpönyeg anyag-hiánya lélek-többletként jelenik meg a sötét szobában elfogyasztott „fekete ebédben”, vagyis hősünk mintegy saját magából hagyott az utókorra lelket. Tulajdonképpen egyfajta lélekvándorlásnak lehetünk tanúi: a hős adja bele a lelkét (beleadja a lelkét) mindenbe és mindenkibe, akivel találkozik lélek-vándorlásában. Elgondolkodtató, hogy éppen „sebezettségében”, fogyásában, vagyis a nem-teljesség állapotában képes erre a lélekátörökítésre, amit felfoghatunk akár egyfajta áldozathozatalnak is.

További talány azonban mégis az, hogy miként lehetséges egy (megszemélyesített) égitestnek, a Holdnak ifjú Fehér király alakjában visszafelé keringenie, a saját (előre) meghatározott menetiránnyal ellentétes irányban haladnia a kijelölt mozgáspályán? A kérdésre a bolygók ún. látszólagos mozgása adhat magyarázatot: „Valamely bolygó megfigyelése alkalmával a Nap körül keringő, tehát mozgást végző Földről nézzük az ugyancsak mozgó bolygót. A Föld és a bolygó mozgása különböző szögsebességű, és a lineáris sebességük között is lényeges a különbség. Ha pl. a Föld és egy külső bolygó mozgását összehasonlítjuk, megállapíthatjuk, hogy a nagyobb szögsebességgel és lineáris sebességgel mozgó Föld megelőzi a bolygót, majd utolérve »lekörözi« azt. Ebből adódik a következő helyzet. Amikor a Föld és a bolygó oppozí-49