Hagymás István - Pápes Éva: Az álomlátó fiú. Mese és mesefejtés felnőtteknek (Pilisvörösvár, 2013)
Hagymás István: Holdkörök - Az álomlátó fiú című székely népmese olvasata
világosodik, attól teljesedik ki (be), attól lesz (új) énje, válik önmagává, azzá, aki, amivé válnia kell: az éjszaka fénytükrévé. Talán nem véletlen, hogy az én és az enni szavak egy tőről fakadnak. „Sületlen fiúnk” itt és most süti-sütteti a sütnivalóját a Nap tüzével, és alakul át kovászból hamuba, sült pogácsából kerek fény-lepénnyé. A mese végének sütőasszonya most királylányi jelmezben segédkezik ezekben az átalakulásokban, ő a közvetítő, az energiaátvivő: valójában a „maga kenyerét süti”, fiúját (fiát?) „dagasztja”, „hizlalja”, „sütteti”, majd szüli, szoptatja, ha eljön az idő. A fiú telihold arcát annál inkább éri a Fehér (Nap) király fénye, minél mélyebbre megy hozzá a sötét tömlöcbe az „ennivalóval” (vacsora?) a lány, úgy is mondhatnánk, hogy a Föld kitér a Nap fénye elől, és nem veti árnyékát a Holdra, hagyja azt kiteljesedni. Ezt a „kitérést” a mese úgy fogalmazza meg, hogy a lány rendre megkésve vitte az ennivalót, de ugyanez a késés a kései időre is utal, vagyis arra, hogy este, éjjel van. A börtön, mint már korábban jeleztük, az éjszaka „mélysötétjét” idézi. A fiú börtönbéli éhsége első megközelítésben fizikai, mondhatnánk gasztronómiai eredetű, és talán arra a népi megfigyelésre épül, hogy hízni, dagadni leginkább a növekvő Holdnál érdemes, márpedig hősünk jelenleg éppen „hízókúrán” vesz részt. De ugyanez az éhség a be-(ki) teljesedés utáni vágyat, az erő, a hatalom, a pozíció, a potencia stb. iránti igényt, a megvilágosodás esélyét és nem utolsósorban (elsősorban?) a királylányért való epekedést fejezi ki. A mese szerint a fiú annak idején ökörlegeltetés közben olyan álommal küszködött, amelynek nem látta a végét, amit meg látott, azt embernek meg nem fejti, amíg rajta meg nem történik... Csak egy Hold-vitéz (a jó gazda szolgája) képes éjszaka ökröket, pl. a „Göncölszekér ökreit” legeltetni, ha ugyan el nem fogy, el nem alszik. (Tényleg van egy Ökörhajcsár is a csillagos égen, de az valamelyest más vonatkozásban tereli állatait: a Göncölszekér és a Szűz csillagkép között találkozhatunk vele, ha arrafelé járunk...) Alom nem száll el (nem vész el), hanem átalakul. A következőkben ennek a tézisnek a valódiságát, igazságát kíséreljük meg alátámasztani. A régiek, hogy ha embert mondtak, férfira gondoltak. És valóban: annak lehetünk a tanúi, hogy mesehősük egy „nem embernek”, hanem egy „fityfiritty leányocskának” fejti éppen álmát, s ez a fejtés egyszerre egy rajta való beteljesülés is. A tömlöcbéli legényecske „kincsemnek” nevezi a királylányt, és éhséget emleget. Nem nehéz kitalál32
