Hagymás István - Pápes Éva: Az álomlátó fiú. Mese és mesefejtés felnőtteknek (Pilisvörösvár, 2013)
Hagymás István: Holdkörök - Az álomlátó fiú című székely népmese olvasata
Nap jár legmagasabban az égen, ebben az évszakban süt a legerősebben, legmelegebben, a nyári napforduló napján, a nyár kezdetén, június 21- én pedig minden eddiginél fényesebb: szinte fehéren tűz. A téli Nap jár legalacsonyabban az égen, ebben az évszakban süt a leggyengébben, legkevésbé melegen, a téli napforduló napján, a tél kezdetén, december 22- én pedig minden eddiginél sötétebb: szinte feketén tűz. Az elmondottakból következik, hogy a nyári napforduló Napját tekinthetjük Fehér királynak is, az év összes n(N)apja hozzá képest halványabb, sötétebb, feketébb, a téli napforduló Napja pedig mindegyik közül a „legfeketébb”, olyan, mint egy Fekete király. A csillagmítoszi hagyomány számon tart még egy „Nap ellenséget”, még egy Fekete királyt: Szaturnuszt, a Bak és a Vízöntő téridőegységek urát. Van ezek szerint három komoly jelöltünk a Fekete király posztjára (napfogyatkozásos Nap, téli napfordulós Nap, Szaturnusz). A magunk részéről úgy gondoljuk, hogy hármuk közül a legfeketébb, legsértettebb, leginkább legyőzött (megvakított), igazi rivális a napfogyatkozás Napja, akinek a jó gazda képében már volt dolga hősünkkel. Meg kell ugyanis állapítanunk, hogy a mesei cselekmény javarészt a Bika és az Ikrek mezőjében zajlik (leszámítva természetesen a „ Szűzkezdést”). A többi állomáson hősünk egyszerűen átutazik (mint látni fogjuk, nem is egyszer), és nem kerül kapcsolatba az illető állomások - téridő-egységek - uralkodó planétahőseivel. A Bikában otthonos Vénusz erotikus vonzataira már tettünk utalást, ezúttal azt jegyezzük meg, hogy a Bika téridő-egységben a Hold hagyományszerűen erőben van, ami jól rímel arra, hogy a maga módján ura a helyzetnek. Mielőtt pontot tennénk Fekete királyaink királyságának „i”-jére, adósok maradtunk a legegyszerűbb, a leginkább magától értetődő, a legtriviálisabb megoldással a Fekete király kilétét, mivoltát illetően, azzal ti., hogy benne tisztelhetjük az éjszakát - úgy általában. Hold-vitézünk, mint az „éjszaka Napja”, mint a sötétség szeme világít rá a Fekete király titkaira, ad abszurdum arra is, hogy maga a mesehős a Fekete király, vagyis a feketeség, a sötétség ura. Tekintettel arra, hogy a Holdnak nincs saját fénye, hanem a Napot tükrözi vissza, végső soron oda lyukadunk ki, hogy a Nap, vagyis a Fehér király a Fekete király: éjszaka a Holdban a Nap világát látjuk. Nyilvánvaló, hogy ebben a megvilágításban - megvilágosodásban - a Fehér király maga a nappal, úgy általában a világosság... 29