Hagymás István - Pápes Éva: Az álomlátó fiú. Mese és mesefejtés felnőtteknek (Pilisvörösvár, 2013)
Hagymás István: Holdkörök - Az álomlátó fiú című székely népmese olvasata
évödni szánkba rágott szavain, amíg belénk nem ivódnak, amíg el nem telünk éltető tápjaival, amíg ki nem teljesedünk. Amíg a fiú álma bennünk is be nem teljesedik, amíg azt nem érezzük, hogy a saját álmunk álomlátó fiúnkban nem tükröződik. Minden álom tükör, amelyből mesék alakjában látjuk vissza a magunk és a valóság, igazság fényeit, árnyait. Minden tükör tű-kör, minden tű tűz, vagyis a tükrök tűzkörök, kerek Napok, teli- vagy tükör által homályos új Holdak, amelyek-akik egymás világát-sötétjét kerülgetik az égen vándorlásukban: tekergésükben-„tűkörgésükben”, forgásukban, vagy éppen bolygásukban-bolyongásukban... Minden mese mise, misszió, megbízatás, küldetés, hivatás, elbocsátás, útra indítás, útra indulás, utazás, (maga)keresés, szolgálat, megváltás... Itt az ideje, hogy a fiú után eredjünk, s vele együtt szolgáljunk, álmodjunk, meséljünk, mondjuk a magunkét. Nemcsak a zsoltároknak van mindenkor idejük (lásd József Attila Gyémántját), a meséknek is megvan a maguk mindenkori mesei ideje, amely önmagába viszszatérő „időtlen téridő”. Az álomlátó fiú meséjében az időre utaló jelzések már a történet legelején megjelennek, majd fel-felbukkannak a mesefolyamból. Főhősünk történetesen a tizenhatodik, és egyben a legkisebb fiú. Később azt is megtudjuk róla, hogy 32 hét telt el, amíg otthonról eljutott utazásának első állomására, a jó gazda földjére; kiderül továbbá, hogy tíz esztendeig (tíz éves koráig) nem fog megéhezni, szó van a mesében még éjszakai ökörlegeltetésről, virradat előtti két óráról, ebédidőben való alvásról, álomról, amelyet megfejteni nem szabad (lehet), amíg az be nem teljesedik. Egy álló hétig tartó búslakodásról a fa mellett, estefeléig tartó királyi vadászatról, majd ismét hősünkről, aki már tízesztendős forma, három különböző nagyságú (korú), de egy anyától való csikóról, pünkösd napjáról - vasárnapjáról, majd újfent hősünkről, aki eddigre már olyan legénnyé cseperedett, mint a nádszál... Ez az „időbőség” könnyen időzavart, kibillent időt okozhat, s hogy a pünkösd vasárnapja is viszonylag széles időhatárok között mozgó, változó vándorünnep (naptárban, a földön és az égen), mégis a maga helyére kerül minden esztendőben. Mivel a mesei cselekménynek éppen pünkösd vasárnapján van az egyik „kicsúcsosodása”, úgy tűnik, ezen a helyen érdemes elidőznünk néhány gondolat erejéig. A keresztény kultúrkörben a pünkösd a Szentlélek eljövetelének ideje, a húsvétot követő hetedik vasárnap napja, vagyis a feltámadás utáni ötvenedik nap (görög pentekoszté = ötvenedik). A húsvét (a hús böjt 18
