Rudaš Jutka: Kulturális intarziák (Pilisvörösvár, 2012)
Szövegáttűnések és hagyományértelmezések
A pincérnő a vakkantot igének (cselekvésnek) értette, ugyanis, ahogy később elmagyarázta, a kutya vakkant. A vendég pedig a vakondról beszélt, ami a „mi” nyelvjárásunkban vakkant. 3. Párbeszéd a pécsi Bagolyfészek könyvesboltosa és közöttem. A könyvesboltos a vásárlókat a hideg téli napokban különböző teával kínálja meg. A: „Kérsz jó meleg teát?” B: „Köszönöm szépen.” A: „Megkínálhatlak teával?” B: „Köszönöm szépen.” A: „Akkor igen vagy nem?” B: „Neeem!” A három példa a közlő és a befogadó között zajló komikus nyelvi kommunikáció, amelyben bizonyos maximákat megsértettünk (persze nem szándékosan). Itt egy aktív kétnyelvűség kritériuma érvényesül: a nyelvi kódok különbözősége, az egyik kódról a másikra való, szituációdeterminált átváltás a kommunikáció folyamán nem történt meg. Ahogy Saussure mondja, a langue „azoknak a nyelvi szokásoknak az összessége, amely a beszélő számára lehetővé teszi, hogy megértsen, és magát megértesse”.6 Az iménti példákban a szlovén nyelvi konvenció érvényesült. A magyar közegben, a „köszönöm szépen” nem egyértelmű, és nem elégséges. Elégségessé csak akkor válik, hogyha a fenti szituációban nonverbális elemekkel is alátámasztjuk (pl. bólintással vagy fejrázással). Ez mutatja azt is, hogy a nyelvek több területen jelentősen különböznek egymástól. Azt lehet megállapítani, hogy a „köszönöm szépen” kifejezés szerepe és hatása más a magyarban és a szlovénban. A magyarban homályos, a szlovénban viszont nagyon udvariasan nem-et jelent. 6 BEZECZKY Gábor: A nyelv homogeneitásának koncepciója, Literatura, 1991,12. 83
