Rudaš Jutka: Kulturális intarziák (Pilisvörösvár, 2012)
Nyelvi panorámák és szellemi horizontok
nak sokkal kisebb, ugyanakkor šokiral nagyobb szerepük van, mint első pillantásra vélnénk. „[KJisebb, mert a szüzséformálás szintjén a dokumentaritás irreleváns, nagyobb, mert a megismerés szintjén a dokumentáris jelleg elmélyíti a könyv igazságértékét: kordokumentummá teszi.”11 „Azonnal tudtam, hogy valami olyasmit olvastam, amelyhez alapvető közöm van. A magam önző módján ezt úgy fogalmaztam, hogy ez, a Mily dicsőség a hazáért halni novella, az enyém, az én írásom, noha ő írta, mert én elrontottam volna, mert nem tudtam volna a szövegben előforduló »esterházy« szót az itt szükséges egyszerűséggel kezelni. Végig a kilencvenes években egy, mondjuk így, családregényt írtam, amelyben az említett szó nem jelentéktelen szerepet játszik. Közben, a hosszú kilenc év alatt sokszor éreztem ennek a Danilo-szövegnek a segítségét.”* 12 A Mily dicső a hazáért halni Kiš-novella paradigmatikus elem gyanánt változatlanul illeszkedik be egy új textuális szintagmába, „számozott mondaf’-tá változik, a regény kontextusába teljesen belesimul, az átvételről semmilyen jel értékű textuális egység nem tanúskodik. Egyszerűen áttevődik Esterházy poétikai diskurzusába. Ahogy e példa rámutat, az ilyen intertextuális munka egy egész fikcionális színre vitelt vesz át. Máskor pedig az író adaptál, egyik fragmentumtól a másikig megváltozik a hangnem, az „ideológia”, persze nem véletlenszerűen, paralrteráris közegből átkerültek az irodalom szívébe -, hogy már nem jelentenek forrást”. A megjelölés Kis számára csupán sajátos irodalmi misztifikáció lenne. Gondolatmenetét ekképp folytatja: „Az író az egyetlen forrása minden elbeszélésnek, minden regénynek, és minden más forrás, akár igazi,, akár ál, ebbe az egyetlenegy forrásba torkollik, ebbe a kútfőbe, ebbe az egyedülálló áramlata a, amely a Dichter nevet viseli és minden forrás elvész benne, akár a folyóban, elveszíti saját külalakját, saját hangját, saját nevét, érvényességét (ami csak a kutató számára érdekes).” (130.) 11 Danilo KIS: i. m. 102. 12 ESTERHÁZY Péter: A szabadság nehéz mámora. Budapest: Magvető, 2003, 24-25. 43
