Rudaš Jutka: Kulturális intarziák (Pilisvörösvár, 2012)

Montázsok és fragmentumok

A nagy szeretkezési jelenetek; Ágost és Gyöngyvér ágyjelenete mintegy százhúsz oldalon, és mégfolytatódik további fejezetekben is, aztán a margitszigeti homoszexuálisok orgiái olyan Jcuriózumok”, olyan „testnyelvek”, amelyek eddig ilyen mélységben/mennyiségben a magyar irodalomból kimaradtak. Egyetért-e ezzel, illetve mi erről a véleménye?

Ezek a témák nem csak a magyar irodalomban nem jelentek meg, hanem egyáltalán nem jelentek meg. Talán épp azért, mert az európai gondolkodás a test és a szellem dualitásához ragaszkodik. Nem tudja elfogadni, hogy a testnek nincs nyelve, mégsem tekinthető kuriózumnak, ha két ember éppen az önrendelkezése és az ösztönélete által beszél el valamit egymásnak a szeretkezésével. Az én testem nyelve most az, aki ezekkel a szavakkal itt beszél. Az ő testük nyelve pedig éppen az, amit különben nem tudnának egymásnak elmondani. A tizenkilencedik század regényirodalmában a hősöknek csak feje van, teste nincs. Ügy tűnik, hogy a hősök élete a szociális kapcsolatok rendszerében mindenestül elfér. De ez egyszerűen nem igaz. Az első és utolsó európai regény, amely tényleg a szerelemről szól, Longosz Daphnisz és Ch/oéja. Az Efße Briest vagy a Bovaryné nem a szerelemről szól, hanem a szerelem körül szerveződő tragikomikus szociális viszonyokról. A pornográf irodalom tesz egy nagy fordulatot, s hirtelen az ember egyik testi funkciójával foglalkozik. Ezzel az erővel azonban írhatnék regényt akár a böfögésről is. Az úgynevezett erotikus irodalom, akár libertiánusan kemény, altár filléres giccs, az ember testi kívánságait és fantáziáit leválasztja az ember szociális helyzetéről, és a kalandregények heroizmusával ajándékozza meg a hőseit. Én inkább antropológiai adottságként próbáltam megérteni ezeket az irodalmi jelenségeket.

A nyolcvanas évek második felétől egészen máig az esszéisztika és a publicisztika is hangsúlyos terepet kap írói opusában. Nemrég jelent meg

245