Rudaš Jutka: Kulturális intarziák (Pilisvörösvár, 2012)

Irodalmi kettőstükrök és mikrokozmoszok

nem közötti óriási szakadék problémáját. A férfi vonzereje általában mindig az intelligenciája demonstrálásával kapcsolatos, a fordított séma, általában kudarc: ,A kettőnk világa - az én tudományos analitikus világom, és a tiéd, átitatva érzékekkel és érzelmekkel, világos, komoly elméleti alapok nélkül - végtelen távol van egymástól.” A konfliktusoknak az intimszférába való beáramlásai gyakran durva verbális megfogalmazást nyernek. „Már régóta vagyunk — no nem idegenek — hanem alkalmazottak ugyanannál a családnak nevezett vállalatnál. (...) Nem gyűlölöm azt a nőt, ellenkezőleg, irigylem, hogy lát benned valamit, amit én már rég nem veszek észre” - mondja a nő a Hibaban. A lelki trauma tipikus példája a Szindróma című írásban ölt testet. A férjével elégedetlen, majd kisebbrendűségi érzésben szorongó nő ösztöne hozza létre a tehetetlenség állapotát.

Csak nem a premenstruációs szindrómákról olvasol, vagy netán valamelyik tehetséges női hallgatód szemináriumi dolgozatát nézegeted, amelyik a lucskos picsájából meríti a pszichológiai tudás motivációját?- Közönséges vagy! Vulgáris!- Vulgáris, igen? Olyan nő, akivel veszélyes egyetemi körökben, kvázi intellektuális vacsorákon mutatkozni, ahol ti profok egymás feldicsérésében vetekedtek (...) Kínos ezeken a vacsorákon megjelenned a cikkeidben tárgyalt, egyébként a feleségedben megtestesülő patológiával. (...) aki sohasem mint ő, hanem csak mint az ő felesége. Ez és ez az úr a pszichológia doktora (...), mellette a hölgy, az a hölgy a felesége. Csak név, vezetéknév nélkül, mivel az közismert.

(...) Ügy döntött, hogy ma éjszaka egyedül alszik, minél messzebb az asszony pimaszságától, sértéseitől, megvetésétől. Bármelyik asszony értékelné az együttélést egy sikeres és toleráns férfival. Ö nem, ő

200