Rudaš Jutka: Kulturális intarziák (Pilisvörösvár, 2012)

Irodalmi kettőstükrök és mikrokozmoszok

Fövenyóra — például az apafigurájával idézi meg Danilo Kiš könyvét. A Homofaber sem a véletlen játéka.

„Győzködtem magam, hogy nem túl okos elmélyíteni ezt a barátságot, nem illő... A következő percben már táncoltunk, s közben arról kérdezősködtem, hogy szerinte mennyire köti össze az embereket a sors és a véletlen.” (162.) A főszereplő a színház küszöbén éli át azt a boldogságot, ami nem sokaknak adatik meg az életben. „Ereztem, amint a könnyeim alácsorognak, nem tudtam többé visszafogni őket, valódi, súlyos esőcseppekként hullottak a testére. Letöröltem őket, haját, nyakát, fülét, talpait csókolgatva... szó nélkül... követve az ösvényeket a has tájékán, a mellbimbókon, a bordákon... Az egymásba fonódó testek, a kitérő és ismét alárendelődő reszkető bőr, a hát alatt gyűrődő lepedő, az arcát rejtő párna, a szétszakíthatatlan, görcsös csomóban összefonódó ujjak neszei, hangjai.” (188.)

A nagy érzelmek feszítette szerelmi szál egyúttal - tudattalanul - borzalmas bűnné változik Richard apját megtalálva ébred rá az incesztusra. Alma előtt nem fedi fel voltaképpeni identitását, így ő haláláig sem sejti a bűnt. „SNAJDER. Azt írja az ajtón. [...] Látom az öregembert, aki meglepődött a küszöbén elnyúlt testem láttán. Itt ér véget a nyomozás. Meghalsz és megszületsz azon a napon. Fölém hajol. A hónom alá karol. Alma a lábaimat fogja. Halottként cipelnek az otthonukba, apám és a húgom.” (237.) A szöveg virtuóz módon viszi színre a kiábrándulást, a lélek gyötrelmeit, az ösztönök, az érzések, a szenvedélyek kirobbanását, a tépelődések mozzanatait: az érzelmi (belső) és a külső világ összeomlását. Richter belátja, lehetetlen folytatni az életet, miután kiderült, hogy már az alapok is hamisak voltak érzéki csalódás volt az egész, átverés. Richard, mint író, mindig nehéz próbák elé állította szereplőit, megszállottan és különös örömmel keresett nekik

193