Rudaš Jutka: Kulturális intarziák (Pilisvörösvár, 2012)

Irodalmi kettőstükrök és mikrokozmoszok

aki nagyapjának a Rožnik - Ljubljana legelitebb része — közepén lévő házát örökli. Igaz, hogy keresztény neveltetése és gondolkodása távol ál Viktorétól, de egybeköltözésük megoldaná a poéta anyagi vonatkozású problémáját. És a szerelem?! A megváltozott élet első hetének szenvedéseit és senyvedéseit a szomszéd kertbéli rejtélyes hölgy, Elija Safovic enyhíti, aki öccsével, a boszniai fronton sebesült Esaddal menekült Brékóból Szlovéniába. Elija a poljei pszichiátriai intézetben eltött hosszú idő után, antidepresszánsokkal teletömve, nagybátyjuk hatalmas házának manzárdszobájában talált „nyugodtabb” otthonra.

A háború? Érdekel, Viktor? Tényleg érdekel? — Szünet - Aput elvitték a szeibek már rögtön a legelején, anyunak meg autóbalesete volt egy békefenntartóval. Egy terepjáróval belerepültek egy homokbányába. Egy nigger, kéksapkás, nyomozó, azt állította, hogy az anyám vezetett... — mosoly —, pedig nem is volt jogosítványa. Ettől aztán beidegesedtem... ennek a felderítőnek a barátja, ugyanúgy amerikai, Blue Jim... elismerte nekem, hogy a katona részeg volt, mint az állat, és hogy ő vezetett! - Nyugodtabban. - Mindkettőjüknek hatalmas adag alkohol volt a vérében, és a baleset előtt... keféltek, Viktor. - Felizzó cigarettavég. - Tetszik?”

Viktor számára azután, hogy megismerte a lányt, a világ fennmaradó részének metaforájává az ágy lesz, ahol a dolgok teljesen beláthatatlanokká változnak. Elija dekadens, „arty” világa a maga váratlan gyönyörével őt a boldogtalanság legaljáról ragadja el. Viktor engedi, hogy a lány mániákusan fényképezze, mi több, a jövőbeli együttműködés reményében Elija munkát ajánl fel neki. A feladat: „elkóborolt” kutyák gyűjtése. Viktor belemegy a játékba, és kutyákat emel ki és el a kerítések mögül, hogy megéljen.

183