Rudaš Jutka: Kulturális intarziák (Pilisvörösvár, 2012)

Irodalmi kettőstükrök és mikrokozmoszok

változataiból merít, amelyben a rendszer bizonyos elemei kimozdulnak eredeti helyükből és átkerülnek a szövegbe. így a Kutyatangóba beépült alkotóelemek önmagukban véve nem fiktívek, noha a regény mégsem csupán az elbeszélő által tapasztalt (feldolgozott) valóságot adja vissza, jóllehet az imaginált valóságelemek és ezek logikájának követése során az olvasó ráismer a forrásokra.

Car olyan figurákat alkot, melyek nem csupán absztrakt szimbolikus alakok, hanem sorsszerűén meghatározottak egzisztenciális, szociális, pszichológiai, sőt, mitologikus koordinátákkal. Történetei arról szólnak, hogy figurái képesek-e a nyílt befejezésig fokozódó, örvénylő történetek során ezen koordinátákból kimozdulni, ahogy a Kutyatangó főszereplőjét, Viktor Viskast is mindig kizökkenti nyugalmából valami, többnyire aktuális szerelmi partnere. Viktor a tudatosan alkalmazott stimulánsok hatása alatt megpróbálja mozgásba hozni az eseményeket: a káoszban az őrült száguldozások, az éjszakai beszélgetések, az italozások és a kábítószer-élvezet hordozzák az ígéretét egy talpalatnyi felszabadított területnek. Ezen próbálkozások révén ismerünk rá a zűrzavar világára, s az általuk közölhetővé vált történetek lesznek az elbeszélés elemei. Car epikai világa Viktor Viskas végletes elbizonytalanodását, a külvilág leírhatatlanságát, az egyéntől elidegenedett reflexiókat, a szabadsághiány szorongásos tapasztalatát, a mindennapi emberi kapcsolatok látszólagosságát hozza felszínre. Car olyan élményvilágot teremt, amin keresztül a vizsgált társadalmi-politikai jelenségek egy bizonyos fénytörésben látszanak például a Kardelj-szobor eltávolítása körüli érzelmi fellángolások, a brezjei Mária-kegyhely felértékelődése, a boszniai háborúból menekültek helyzete és így tovább. Redukált eszközökkel, tömör állapodeírásokkal a figurákat a pusztuláshoz, az erőszakhoz, a leépüléshez köti, s ezzel hihetetlen atmoszférát teremt.

180