Rudaš Jutka: Kulturális intarziák (Pilisvörösvár, 2012)

Irodalmi kettőstükrök és mikrokozmoszok

önmagát, de mégis él. „Az ön vesztés elve kezdeményez egyfajta plasztikai elemekben való leszűkülést, megfosztást egy érdemleges tűztől. Evvel szemben a megmaradt »kevés« növekszik, felfoghatóvá válik, képez egy »megcsorbított individualista univerzumot«” — írja Kréher (Uko) Péter a Viharverten című verskötetről. Az örökös harcban, kételyben élő költőnő tudatosan éli meg a kisebbségi értelmiségi létet és az alkotóművész helyzetét. Kötete mottójául Esterházy Péter mondatát választja: „Én gyökértelennek érzem magam, mert én vagyok a gyökér.” Verseiben folytonosan viaskodik az elvágyódás és a hazatalálás kettősségével, a beszédalany mintha menekülne saját légteréből, de nem tudja, hová, viszont idetartozik egész lényével, ő a Muravidék. „Szeretem a muravidéki földet, még jobban azt a mezsgyét, a határt, ahova születtem, amely sosem volt igazán szlovén és sosem volt igazán magyar. Ezen a határmezsgyén nőttem fel (...) Egyszer ideszámolnak, másszor ott lajstromoznak. Örökös vívódásom, hogy hova is tartozom - írok az otthoniaknak, a mezsgyén innenieknek és tűliaknak.” - írja egy helyütt. Az identitáskeresés, a nemzeti hovatartozás kérdése Halász Albertnál is jelen van,/Hol vagyok/ Otthon/ Itt/ Vagy ott./ Csuka Judit verseiben a lét alapkérdései vetődnek fel, az édenből való kiűzetés értelmeződik (Kiűzve az édenbőt). Elviseltetnek a sors töréseinek következményei, próbálván „jelenlét”-et kiküzdeni egy terjedelmében lehetségesen végzetes, lassú pusztulás előtt. A versalany résztvevője egy egzisztenciális foszladozásnak, angyali létre vágyik (Valami angyali létre vágytam...). Az érdekű, ami túl van a szón, az „elmondhatadan”. Szlovénra fordított verseskötete magánkiadásban jelent meg V ognjenem kresu (Szikrázó tűzben) címmel, amely az eddigi egyetlen olyan szlovénra fordított könyv, amely muravidéki alkotó műve. Varga József a Népújság hasábjain a következő megállapítást teszi: ,A szlovéniai magyar

166