Vida Dorian: Legendák karcolata (Lendva, 2018)
Jövőkép
idő előtt, de sosem adtam fel. Él még bennem az a szikra, az az akarat, ami visz tovább. Lehet, hogy egyesek beképzeltnek tartanak emiatt, de én nem mondtam, hogy Önök nem különlegesek, vagy, hogy nem lehetnek azok. Ám az már nem rajtam áll. Suttogások... Kicsit sokkoltam őket. — És mi az ön számára a költészet, ki válhat költővé? — kérdezi egy másik. — Csak ilyen elvont kérdések lesznek? — s nevetek. — Persze válaszolok rájuk — mosolygok, s folytatom. — A költő az, aki a fájdalmát, örömét a hétköznapi emberekkel ellentétben, fel tudja használni, s ebből alkot. Minden mű egy-egy pillanatnyi állapothoz köthető. Szinte az összes írásomnál emlékszem arra a pillanatra, amikor úgy döntöttem, hogy ezt meg kéne írnom, vagy amikor egyáltalán csak úgy jött az az isteni szikra... Értik? Amerre jár, csönd terem... — Ki volt a segítője, a tanára, amikor elkezdte az írást? — végre egy egyszerűbb, nem sötét bugyrokban vájkáló kérdés. — Sok ember segített nekem. Az elsődleges tanítómat Lengyák Istvánnak tartom. Ő terelt végig az úton — s rámosolygok. — Mibcíl szokott ihletet meríteni? — Valójában bármiből. A politizálást kerülöm nagy részt, de zenéből, festményekből, a mindennapi dolgokból, történetekből, amiket hallok... Ahogyan ez egy könyvben lenni szokott, sok írásom vagy a műveim részlete kitalált, de sok megtörtént igazi hús-vér emberekkel is. Ezen nem lepődnek meg annyira... Ennyire nyilvánvaló? A bemutatón még nagyon sok kérdés elhangzott: a kedvenc ételemtől a lelkiállapotomra vonatkozóan minden... 60
