Vida Dorian: Legendák karcolata (Lendva, 2018)

Sötétség a sötétben

— És hatalmat ajánlasz...

— Igen.

Egy ideig farkasszemet néztünk egymással. A tekintete rideg volt. Nem félt semmitől. Nem volt emberi.

— Te komolyan beszélsz — érezhette a meglepődést a hangomon.

— Igen Julio. Ismerem a történeted, tudom, hogy szegény családból származol, apád korán meghalt, el kellett költöznöd otthonról, utálod ezt a várost. Mindent tudok rólad, és lehetőséget adok arra, hogy változtass .

Mintha ereimben egy percre megállt volna a vér. Elhittem, amit mond, hinni akartam neki.

— És miért segítenél rajtam? — mert mindennek ára van.

— Mindent megadok neked mostantól, de hatvan éves korodban eljövök, s elviszem azt, amit a legjobban szeretsz majd.

Akárcsak egy félelmetes gyerekkori mese, amit édesanyám mesélt mindig, még mielőtt meghalt. Nem láttam más kiutat. Ugy véltem, negyven év múlva már nem is fog élni, vagy, ami még valószínűbb volt, már én sem leszek az élők sorai közt.

— Rendben! Legyen!

Elővett egy nagy papírt, megfogta a kezem, beleharapott az ujjamba. A vérző hüvelykujjamat húzta végig a szerződésen. Mély lélegzetet vett, s folytatta:

— Szakítsd el a kötelékeidet, ásd meg a saját sírod! Mert a kétséged él, s te ezt jól tudod. Csukd le a szemed, fejtsd le a bőröd, mert ez itt a földi pokol! Már érzed mit tettél? Látod mivé lettél?

Ezek a szavak után megbántam minden bűnöm, s azt is, hogy belementem ebbe az őrültségbe.

Közelebb lépett. Lehajolt, és a fülembe suttogott:

— Most már az Isten sem segíthet rajtad — és abban

57