Vida Dorian: Legendák karcolata (Lendva, 2018)

A sör megmenti a világot

— Az álmom, amivel jobbá tehettem volna ezt a helyet, már most szertefoszlani látszik, pedig még csak most kezdtem el az itteni munkámat. Legalább, mint tanár, talán tudom segíteni a jövőt. Én legalább itt maradtam... — szúrós megjegyzés.

Nem akarok megint belemenni ebbe a vitába... Nekem ez a város már nem az, ami neki. Korán elhagytam, amilyen gyorsan csak tudtam, s vissza se néztem. Szóval, inkább hallgatok.

Kikérek egy újabb kört:

— Mit szólsz az új polgármesterhez? — kérdezi kikerekedett szemekkel.

— Tudod, hogy nem politizálok — s csak legyintek egyet.

— Akkor miben leled örömödet? Ha nem törődsz senkivel és semmivel, még egy kutyád sincs, akihez haza tudnál menni éjszakánként — emelte meg hangját, mint még soha.

Igaza lenne? Ilyen vagyok? Amennyiben így van, miért lettem szakmabeli, miért választottam egy altruista foglalkozást? Talán tudattalanul saját magamon akarok segíteni úgy, hogy megküzdök mások fájdalmával, és újra jó útra terelem őket?

Teljesen elvesztem a gondolataimban. Mintha a saját mocskomban fuldokolnék, amit már jó ideje halmozok... És ekkor egy segítő kéz nyúlt felém:

— Ne haragudj, egy kicsit feszült vagyok — szólt barátom .

— Te aztán tudod, hogyan kell az embert kijózanítani. — mondtam fennhangon.

Én egoista balfasz. Megint csak az volt a fontos, hogy ki nyeri a „vitát".

— Lenne egy kérésem.

M£itatni kezdett a kezeivel. Zavarba jött.

54