Vida Dorian: Legendák karcolata (Lendva, 2018)

Megfigyelés

bér hibája. A kátyúk! A szegény víz akaratlanul is a kátyúkba folyik, a repedésekbe, és nem lehet rendesen közlekedni, gyalogosként biztos nem.

Fura, hogy szeretem az esőt. Nem szokványos dolognak érzem ebben a pillanatban, mert imádom a Napot, a napsütést, a meleget..., ezeket a boldogsággal kapcsolom össze. Az eső pedig a megnyugvás nekem. Végül is, mindkettő szükséges az embernek.

Itt egy csepp, ott egy csepp, máris zápor. Mekkora ereje van! Nem érdekli, hogy milyen nap van, mikor, kinek jó, hogy esik. Ő csak rákezd, onnantól pedig meg se lehet állítani. Csodálom erejét, bátorságát, türelmét, azt, hogy életet ad. Nem csak nekem, hanem minden élőnek.

Most is esik... Nem bánom, essen csak. Talán kimegyek, esetleg jól bőrig ázom, mert szeretem. Igen, az esőt, a megváltást... Szeretem.

MEGFIGYELÉS

(A megfigyelt személy édesapám, teafőzés közben.)

Tudni való, hogy az ő módszere egy kisebb rituáléhoz hasonló.

Elsétál a polchoz, ahol a bögréket tartjuk. Egy pillanatra megtorpan, majd lábujjhegyre áll, és levesz egy teásbögrét. Úgy látszik, csak a legfelső polcon talált tisztát.

Felteszi főni a vizet. A várakozás alatt elkezd kutakodni a lemezei között. Megkérdezi tőlem, hogy mit szeretnék hallgatni. Mivel a zenei ízlésünk sokban különbözik, ezért a végén egy kompromisszumot kötve eljutunk a Queen-50