Vida Dorian: Legendák karcolata (Lendva, 2018)
A zöld ötven állomása
A ZÖLD ÖTVEN ÁLLOMÁSA Pillecukros müzli-mamba! Az ott egy rózsaszín tanga? A történet teljes mértékben elrugaszkodik a valóságtól, valamint a szereplők és jellemvonásaik is teljes mértékben a fantázia szüleményei. Ámen! Mielőtt még megkérdeznétek, Peti vagyok, de nem részeg. Akkor mi a stájsz? Mi a mai kulcsszó, inkább mondat? Peti vagyok, és betéptem. A kockázatok és mellékhatások miatt érdemes keveset fogyasztani. Milyen mellékhatás? Nem azért használtam? Hívhatnánk mondjuk mellbevágó hatásnak is, s ez teljes mértékben lefestené a képet. Hol ébredtem? Talán nem is véletlen? Iderepített egy sárkány. Nincs is anyósom!? Állj! Gondoljuk át az egészet még egyszer. Ott voltam az utcasarkon, elszállt a füst, s vele a tudat. Pedig arra szükségem lett volna. Ha már egy ismeretlen helyen ébredek, remélem, van müzli a hűtőben. Odasétálok, kinyitom. Mondanám, hogy meglepődtem, de nem: pillecukros müzli? Mi folyik itt? Megszólal a rádió: az állam nem támogatja silány művem... Közbeszól egy hang a fejemben: Ti úgy szerettek, hogy nem szerettek. Most meg az állomáson állok. Itt integetni kell? „Integess te marha!" Sétálok az utcán tovább. Megjelenik egy lány. Természetesen szőke. Mi más is lenne? Olyan formás, kár, hogy nincs nála popsikorbács... „Na, de Peti!" — szól közbe anya. Anya? Ez valami rémálom! Már csak az elcíző barátnőm kéne ide... „Réka vagyok, szia!" Meg is jött... Lehet ennél rosszabb? Igen, mivel utam a tetováló szalonba vezet, s ahogyan 47
