Vida Dorian: Legendák karcolata (Lendva, 2018)

A kocsmában

— Hűha! Ez kicsit összetett. Mi ez? — és elkezdte az ujjával követni a vonalakat.

— Ez csak egy szimbólum. Vagy talán több is — még az ujja vége is puha volt.

— Még három óra, és végzek. Mit szólnál, ha utána elmennénk hozzám?

— Tetszik az ötlet. Akkor még hatig maradjak itt és igyák? Le akarsz engem itatni? —játszottam az agyam.

— Amennyiben elfogadsz egy italt, esetleg kettőt... — megint az a huncut mosoly.

— Hmm, tetszik az ötlet.

Amint kimondtam ezt, már kezdődtek a bajok. Belépett egy félig, ha nem teljesen részeg fazon. Mi a fenének kell csinálni a ruzvájzt? Van az embernek elég baja az ilyenek nélkül is.

— Segíthetek valamiben uram? — kérdezte Kira.

— Adjon egy pofa sört! — üvöltötte.

Kira egy kicsit meg is ijedt. Szegény, az első napján már ilyennel kell szembenéznie...

— Mi lenne hapsikám, ha kicsit lenyugodnál, és kedvesebb lennél a hölggyel? — szóltam közbe.

— Az ilyen idióták miatt tartunk ott, ahol... — sóhajtott az öregebb fickó. Nem volt beszédes alak.

A pincérnő története

Beálltam a pultba. Ez volt az első napom. Elméletben már mindent tudtam, most már csak az első vendégre vártam. Megérkezett:

— Jó napot! Mit hozhatok?

— Kávét, erőset, tejszínhabbal — és leült.

Nem volt valami kedves fickó, de mégis csak ügyfél...

38