Vida Dorian: Legendák karcolata (Lendva, 2018)

Új vendég

megszólalni... Állítólag imádta a havat. Jó dolog is az, megértem a szenvedélyét.

Egyszer csak megálltunk.

— A kettes cella. Ha van egy kis eszed, ezt elkerülöd.

— Miért?

— Ha még több eszed van, akkor nem is kérdezel róla.

Kapitány rám nézett. Tudtam, hogy nem viccel.

— Akkor talán haladjunk? — kérdeztem bátortalanul.

— Nagyszerű meglátás — és lépegettünk tovább. Vajon mi lehet a kettes számú cellában? Miért tabu? Sok kérdés, semmi válasz.

2.

Felkelsz, kajálsz, fogat mosol, és próbálod túlélni a napot. Hidd el, nem könnyű ennyi elmebeteg, őrült között, nem.

Miközben mászkáltam a folyosón, megláttam a kettes cellát. Borzasztóan érdekelt, hogy vajon mi, vagy ki lehet ott. Már mindent elképzeltem. Gondoltam agyilag zokni emberekre, akik még a saját orrukat sem tudják kifújni, vagy teljesen elmebetegekre, akik annyi embert öltek meg, hogy a sírásók abban a körzetben meggazdagodtak, de börtönbe nem zárhatóak, hiszen nem beszámíthatóak. Lehetett ott akármi is.

— Mi van öcsi? — szólt a kapitány.

— Csak azon gondolkozom, hogy...

— Hogy mi van ott, ugye?

— Igen.

— Senki sem tudja. Ezért is nem beszélünk róla.

— Te nem vagy kíváncsi? — kérdeztem értetlenül.

— De igen, ám ettől még nem szabad, és nem is jó ötlet.

31