Vida Dorian: Legendák karcolata (Lendva, 2018)

Új vendég

Csak remélni tudtam, hogy itt találkozom majd normális emberekkel is. Lépegettem a folyosón, majd egyszer csak kiabálni kezdett utánam egy fickó:

— Hé, te! A tizenhármas cella a tiéd! Velem fogsz lakni, te hibbant!

Besétáltam a tizenhármas cellába.

— Mi az, hogy hibbant? Mégis mit képzelsz te magadról? És miért hívják ezt cellának?

— Felőlem hívhatod kuckónak is. Nem vagy hibbant? Akkor miért vagy itt? —jogos kérdés.

— Én csak most jöttem, de akkor te már régebb óta vagy hibbant?

Elnevettem magam, de ahogy láttam, a fickó nem igazán vette a poént.

— A kapitány vagyok. És igen, én már egy ideje hibbant vagyok — és elkezdett szakadni a röhögéstől.

Vigyázz magadra, itt senkiben sem bízhatsz! — tette még hozzá a bemutatkozásához.

— Miért vagy itt? Viszonylag még normálisnak tűnsz.

— Nem gondolod, hogy ez személyeskedés? Körülbelül öt perce léptél be a halál kapuján, és máris tudni akarsz mindent!? Ez nem így megy öcsi.

— Akkor kérdezz te!

— Te miért vagy itt?

A kis genyó! Az én kérdésemet használja ellenem.

— Nézzük csak... Sokat ittam, drogoztam, füveztem, meg ilyenek. És elméletileg teljesen kiszámíthatatlan a viselkedésem. A bíró ezt mondta, vagy valami ilyesmit... Nem igazán figyeltem rá.

— Úgy érzem, hogy mi jó barátok leszünk — szólalt meg mint egy bölcs.

Nem tetszett nekem a fickó. Viszont rájöttem, hogyha józanul akarok kijutni innen, akkor kell valaki, akivel

29