Vida Dorian: Legendák karcolata (Lendva, 2018)
Az igazmondó
angyal ördög nélkül. Ott csücsülnek a válladon, osztja az igét. Én pedig? Belőled táplálkozom... Segítek neked. — Akkor... te nem is létezel? — már értem, miért néztek ennyire furán. Magammal beszéltem egész végig. — Milyen hülye kérdés! Én benned lakom, csak segítek neked kibontakozni. Mondhatjuk azt is, hogy démonod voltam... Leültem. Csak bámultam magam elé. Egy idő után körülnéztem, de senki, senki sem nézett vissza rám. Nem is kérdezték, hogy segíthetnek-e miközben magamhoz beszéltem. Ennyire mindennapos lenne ez? Nem, de az önzőség igen... Kortyolgattam tovább az italokat, amiket rendeltem. Zöld angyal, fekete démon... Ezek mind egyformák. Csak ok és okozat... Elmém lassan darabokra hullott, de a kirakóst újra össze lehet rakni. Ebben az esetben valami szebbet, valami jobbat fogok létrehozni! Ez az én dolgom... Démonom voltál. Köszönöm! Végre megértette... Beletelt egy kis időbe. Büszke vagyok rá! Ki legyen a következő? AZ IGAZMONDÓ — Na, álljunk csak meg egy pillanatra! Figyelj rám jól barátom! Ida azt hiszed, hogy a cifra rímek és a kegyelem megmenti a világot, nagyot tévedsz! Nagyobbat, mint az Ószövetségben a babiloniak... „Se előde, se boldog őse..." Nem mondom tovább, mert nem vagyok rá méltó. Nem vagyok én Jézus Krisztus, s nem fog eljönni az apokalip-24
