Vida Dorian: Legendák karcolata (Lendva, 2018)

Angyal

— Tudom, hogy még csak most ismerkedtünk meg, de eljönnél velem egyszer egy italra?

— Most is egy ital mellett beszélgetünk...

— Jaj, ne már! Tudod, hogy értettem...?!

— Igen, tudom — sóhajtott. — Erre most mit kéne válaszolnom? Nem szoktak neked nemet mondani, mi? — kíváncsiskodott.

— De igen. Csak nem szokott érdekelni! Most viszont fájna, mivel többet látok benned, mint egy szimpla lányt a pult mögött.

— Te perverz! — ütötte meg a kezem, majd dühösen nézett rám.

— Nem úgy gondoltam... — és már mentegetőzhettem is...

— Tudom! Bedőltél! — megint mosolygott.

Ez most komoly? Beetetett? Engem? Ez durva... Ki ez a lány?

— Ez most... — próbáltam mondani valamit.

— Holnap este nyolc körül? - vágott közbe.

— Persze, de addig hogyan fogom kibírni? — kérdeztem, s úgy csináltam, mint aki poénkodik, de teljesen komolyan kérdeztem.

— Hajolj közelebb, elmondom! — a szemembe nézett és hipnotizált.

Közeledtem hozzá. Odahajoltam teljesen. Azt hittem, hogy mondani fog valamit, de csak belelehelt a fülembe. Őrület! Többet mondott minden szónál. Tudta, hogy mi kell nekem, s játszadozott... Aztán csak ennyit mondott:

— Gyere vissza értem este. Kilenckor végzek.

19