Vida Dorian: Legendák karcolata (Lendva, 2018)

Angyal

ANGYAL

Nehéz lépteimmel betértem a kocsmába. Bár inkább ír kávézó hangulata volt, nem egy lerészegedős helyé. Hosszú nap, és még nincs vége. Leülök a pulthoz. Már körül sem nézek, annyira ismerem a helyet. Szinte a második otthonom.

— Szia! Gondolom te vagy Ádám. Whiskey két jégkockával, ugye? — kérdi egy ismeretlen hang.

Felkapom a fejem, és egy gyönyörű barna hajú lányt látok magam előtt.

— Ööö, igen... De te honnan tudod...? — motyogtam, mivel teljesen meglepett.

— A főnök mondta, hogy minden nap öt óra körül besétál egy fiatal, jóképű srác, aki whiskey-t fog kérni két kocka jéggel. Meg fogom ismerni a bőrdzsekiről...

— Szóval jóképű? Ezt bóknak veszem.

Elmosolyodtam.

— Azt is mondta, hogy mindent bóknak veszel, valamint egy kicsit beképzelt is vagy — nevette el magát.

— Egyenesen a szívembe szúrt... De sajna igaz! — együtt nevettünk tovább. Jólesett egy mosolyt látni egy ilyen meggyötört nap után.

— Szóval nem tévesztettem el, te vagy Ádám.

— Igen, és te pedig... — vártam, hátha elárulja a nevét.

— Találd ki! — vágta rá, mintha az egészet kitervelte volna.

— Legalább kapok egy kis segítséget? Elég sok szép női nevet ismerek... — próbáltam viccelődni.

— K-val kezdődik — s kidugta a nyelvét, utalva arra, hogy sosem fogom kitalálni.

Egybcíl a kedvenc K-betűs neveimet kezdtem el sorolni neki: Kíra, Kinga, Kamilla. Egyik sem?

16