Göntér János: Dobronak. Múlt és jelen a határ mentén (Lendva, 1998)
Gazdaság és mezőgazdaság
Ilyenkor aztán teli volt a határ. Nagy szénásszekereken, tehenes, vagy lovas fogatokkal szállították azt a sok szénát. Az akkori szekereket át lehetett alakítani, mindössze 10-15 percnyi munka volt szükséges hozzá. Az átalakítás három-négy féle alakra is történhetett, attól függően, hogy milyen célra szánták. Lehetett rövidre, hosszúra, két-három métertől négy méterig. Az e célra szolgáló eszközök közönséges deszkák, suberdeszkák, rövid oldallétrák, vagy hosszabbak voltak használatban. A hosszú szekereket meg is lehetett szélesíteni. Ezeket csak széna-, szalma-, vagy gabonaszállításra használták. Gabonából ráfért nyolc-kilenc kereszt is (egy kereszt 21 kéve). Egy alkalommal hoztunk valakinek szénát, aki úgy vette azt és lemérte: 820 kilogramm volt. Ez már szénából jó nagy halom volt. Hosszában egy rúddal volt lekötve. A szállító szekerek ebben a szezonban nagy forgalomban voltak. Még el is szokták egymástól kölcsönbe kérni. Egyszer egy bácsi panaszkodott, hogy nem tud kapni kölcsön szénás szekeret. Erre egy tréfás kedvű bácsi meg is jegyezte neki, hogy próbáljon kölcsön kérni szánt, azt biztosan könnyebben kapna. Akkor télen ugyanis még használtak szánokat fuvarozásra meg utazásra is, volt belőle elég sok a faluban. Ahogy vége lett a szénagyűjtésnek, elkezdődött az aratás. Először az árpa, ám az nagyon kevés volt, utána a rozs következett. Ez a munka is mind kézi erővel ment, vagyis kaszával. E munkánál az volt a „baj”, hogy a legnagyobb melegben kellett csinálni. Reggel korán, míg harmat volt, nem lehetett, csak akkor, amikor már perzselt a nap. Hogy a munka folyamatosan menjen egy kaszáshoz szükséges volt egy kötélvető, aki a gabonából font kötelet, lerakta a megfelelő távolságra, aztán egy marokszedő, aki a lekaszált gabonát sarlóval felszedte és egy kötöző, aki egy kévekötő fával jól összeszorította a kévéket. Ezzel meg is volt egy menet. Ahol kevesebb volt a munkaerő és volt jó ügyes kévekötöző (a kötélvetés leginkább gyerekmunka volt), ott úgy csinálták, hogy az egyik sorban lerakták a köteleket és csak egy marok gabonát tettek bele, a következő kaszavágásnál beleszedték a második markot is és akkor a kötöző összekötötte. így a kévekötöző jól ki volt használva, dupla munkára, de azért ez egy edzett erős munkásnak nem volt nagyon nehéz. Akik fogadni szoktak kévekötözőt, azok mind így használták ki annak a munkáját. Úgy tudom, hogy ezért egy mérce (15 liter) gabona fizetség járt, meg koszt. Jól meg volt szolgálva. Mondogatták, hogy valamikor régen fölfogadtak aratni egy 76
