Göntér János: Dobronak. Múlt és jelen a határ mentén (Lendva, 1998)
dr. Majdán János: Előszó
Amikor János bácsi először kezembe adta a kéziratot, már jártam Dobronakon, de nem ismertem még az ottani szokásokat. Egy ültő helyemben végigolvastam az írást és a következő látogatásomkor megpróbáltam beazonosítani a könyvből ismert helyeket. Könnyen sikerült mindent megtalálnom, pedig messzi vidékre való vagyok és más szokások között nőttem fel. A kézirat alapján úgy éreztem, hogy már jártam abban az utcában, voltam a szőlőhegyen, a forrásoknál, a hidaknál. Nagy erénye e könyvnek, hogy a helyszínek leírása igen jól sikerült. Külön örültem, hogy az időjárásról is gyakran szó esik a fejezetekben, mivel a vidéki életet alapvetően befolyásolja a természet. Sokszor keresik valaminek az okát a történészek, de a háttérbe meglévő természetre nem, vagy ritkán gondolnak, pedig gyakran az ad magyarázatot egy-egy helyzet, esemény, döntés megértéséhez. A mezőgazdaságból élő, a természethez közellévő közösségek, emberek számára időnként érthetetlen, hogy mit kell ezzel annyit foglalkozni. Nekik természetes és logikus a jégverés utáni rossz esztendő, a nagy esőzésekből adódó károk keletkezése. Az írott forrásokból, statisztikai adatokból dolgozó kutató számára viszont érthetetlen egy-egy rossz természetű esztendő, mivel nem tudott a természeti csapásról. Félreérthető, időnként szándékosan félreértelmezett elemzések készültek és készülnek amiatt, hogy az időjárásról nem tudnak az összegzések írói. Dobronakról és környékéről már nem készülhet a háttér ismeretlensége miatt rossz elemzés, ismertek a különleges időjárások, jelenségek. A könyv másik nagy erénye a dobronaki emberek bemutatása. Többségükkel már nem ismerkedhettem meg, mivel nincsenek az élők sorában, de szinte mindenkiről megtudhattam valamit a kézirat elolvasása után. A kereskedők, a vendéglősök, a postamesterek személyes ismerőseimmé váltak. Pontosan és jól érzékelteti az írás a közigazgatásban dolgozók változásait. A tanítók működéséről írottak jól mutatják, hogy a rendszerváltozásokat a dobronakiak miként élték át. A személyes hangvétel lehetővé teszi, hogy igen tisztelettudóan, de szóba kerüljön a jó humorral megáldott plébános úr. A csínytevésekről, bosszantásokról írtak a szokásos csúfolódások mellett jelzik a dobronaki szegek közötti ellentéteket is. Ezek a napi bosszúságok, megjegyzések hozzátartoztak a közösség életéhez és legtöbbször nem váltottak ki sértődéseket. Az emberek döntéseit azonban nem befolyásolták és még a házasodást, komasági kapcsolatokat is meghatározták. A könyvben leírtak jól mutatják: Dobronakon sem volt mind6