Göntér János: Dobronak. Múlt és jelen a határ mentén (Lendva, 1998)
Falusi élet és népszokások
kocsis is volt egyszemélyben. A vezetéknevét nem is tudom, mert mindenki csak Szeredy Gábornak emlegette. Vele is nagyon sok tréfát űztek a fiatalok, meg a gyerekek. Sehogy sem lehetett vele elhitetni, hogy a Föld gömbölyű és forog. Úgy okoskodott, hogy ha gömbölyű lenne, akkor a szekér lefutna róla, hogy ez ne történjen meg, meg kellene kötni a kerekeket (valamikor lejtős utakon úgy fékezték a kocsikat, szekereket, hogy egy vagy két kereke kénytelen volt csúszni). Ha a Föld forog, akkor meg a kis gólyák is kiesnének a fészekből (a kéményükön volt egy gólyafészek). Mindig ezzel ugratták. Elég volt csak annyit mondani neki, hogy a Föld gömbölyű. Máskülönben azonban valamennyire épelméjű volt. Megemlítem egy idős szomszédunkat az öreg Gombás Jóska bácsit. 1845-ben született és 1933 decemberében halt meg. Akkoriban már egyedül lakott, s gyakori vendég volt nálunk. Különösen a téli időkben jött hozzánk melegedni, tökmagot köpeszteni. Egyszer annyira akart melegedni, hogy kiégette a hátán a kabátot. Esténként későig ott maradt nálunk és sokat mesélt. Gyakran egy kis vacsora is jutott neki. Mindössze egy foga hiányzott (!) azt is egy csikó rúgta ki fiatal korában. Orvosnál még soha életében nem volt. Egyszer a torka bedagadt és apánk megijesztette, hogy meg is fulladhat bele, rászedte tehát, hogy menjen el az orvoshoz. Ami orvosságot kapott, nem sokat használt neki. Édesapám meggőzölte magakészítette teával, attól elmúlt neki pár nap alatt. Amikor találkozott az orvossal, akkor a doktor megkérdezte tőle, hogy használt-e az orvosság, amit adott neki. Azt válaszolta, hogy „használt ám magának az a 35 dinár, amit kifizettem érte, de nekem nem, az a timsós víz, amit maga adott, hanem a Göntér szomszéd meggőzölte, az használt”! Nem is nagyon tetszett az orvosnak a felelet. A kis házikója - ahogy ő nevezte a kis „szuszkó”-j a - telj esen az út mellett volt és egy kis kamraféle épület volt mellette. Egyszer a Kulcsár bácsi (már megint a Kulcsár!) azt találta neki mondani, hogy ez úgy néz ki, mint egy sekrestye. Az a kis rácsos ablak meg úgy, mint a gyóntatószék. Erre az öreg nagyon méregbe jött, összevissza kódisozta, tetvesezte Kulcsárt. No több sem kellett a fiatalságnak! Azután mindenki plébános úrnak szólította és kérte, hogy gyóntassa meg. Mondanom sem kell, hogy milyen haragra szokott gerjedni és hogy kergette a gyerekeket. De minél jobban bosszankodott, annál inkább bosszantották. Én még emlékszem rá, hogy akkoriban még vele élt a harmadik felesége, meg egy húsz év körüli Jolán nevű unokája, de arra is, hogy otthagyták az 55
