Göntér János: Dobronak. Múlt és jelen a határ mentén (Lendva, 1998)

Falusi élet és népszokások

annyira ügyesek, hogy félreugorjanak. Tehát nem a menyasszony mosakodott, hanem a násznép. No de ez is csak olyan tréfás szokás volt.

Szokás volt este elmenni a lakodalmas házhoz a falubelieknek „lesőbe”. Nem volt szokás bemenni a házba, de azért nagyritkán akadt olyan is, hogy valaki betolakodott a folyosóra. Ezért aztán szoktak kiadni valami ennivalót, meg bort. Az is szokásban volt, hogy másnap este, amikor már a vőlegény „civilben” volt, kiment a lesőkhöz, a régi legénypajtások közé beszélgetni és vitt ki nekik valamit enni-inni. Egy ilyen új házasember még meg is jegyezte a barátainak a lakodalom másnapján, hogy „tudjátok gyerekek, még nem bántam meg, hogy megnősültem”. Persze ez igaz is volt. Általában mindenki megtalálta a feleségnek, férjnek valót a faluban, de azért néha hoztak a szomszéd falukból is feleséget és vittek oda is leányt, vagy valaki oda nősült. Leginkább Zsitkóc, Kámaháza, Göntérháza, Radamos és Kebele voltak ezek a faluk, de azért ritkábban előfordult Strelec, Tomiča, vagy Renkóc is. Házasságok a mi falunkban, vagy falunkból többnyire csak a magyar falvakban lakókkal köttettek.

Lakodalom előtti szokás volt az, hogy a rokonok, szomszédok, ismerősök a lakodalmas házhoz, a lakodalomhoz szükséges élelmiszerféléket vittek. A hivatalosak szoktak vinni egy élő tyúkot, kakast, meg a lakodalomba érkezéskor egy tál süteményt. A nem meghívottak meg egyéb apróságot adtak: tojást, diót, mákot, cukrot, csokoládét, vagy egyéb sütéshez-főzéshez valót. Ezek mind olyan kölcsönformában mentek és ezt mindenki vissza is kapta, amikor lakodalmat tartott. Aztán adtak olyanok is, akik nem is számítottak lakodalomra.

A tavasz a húsvéti ünnepekkel kezdődött. Ez elég vidám ünnep volt, pláne nekünk gyerekeknek. A nagyböjtnek nagyszombaton délben lett vége, délután mentünk a Föltámadásra. Emlékszem, hogy az akkori öregek mondogatták: az ő idejükben vasárnap reggel szokták tartani, amikor valóban feltámadt Krisztus. Vasárnap, meg húsvéthétfőn, aki csak tehette új ruhában vagy cipőben ment a templomba. A nyárra esedékes ruhát vagy cipőt nagyrészt húsvétra volt szokás beszerezni és abban menni a templomba. Szombaton este vagy vasárnap délben szokták hozni a keresztszülők a „nagy” ajándékot, ami három hímes tojásból és egy cipóforma kalácsból állt. Ez utóbbit „pompos”-nak neveztük. Mi gyerekek ezt nagyon szívesen elengedtük volna, de ez volt a szokás. Az édesanyánk egész nap, nagypénteken sütötte a pompost, meg festette a tojásokat. Volt olyan időszak, hogy egyidőben tizenhárom keresztgyereke volt, akiket mind meg kellett aján45