Göntér János: Dobronak. Múlt és jelen a határ mentén (Lendva, 1998)
Falusi élet és népszokások
A kidolgozott kendert, vagy lent „szösz”-nek nevezték. A szálas anyagok kidolgozása nagyon sok folyamaton ment át. Pontosan én sem tudom már, de nagyjából megpróbálom leírni. Legelőször mind szálanként kitépték és kis kévékbe kötötték, akkor „lebugázták” vagyis lefésülték róla a magot. Amikor egy kicsit kiszáradt, akkor egy bizonyos ideig vízben áztatták. Ezután kiszedték a vízből, s kiterítették valami rétre „harmatra”, amíg meg nem száradt. Ekkor megtörték, vagyis kézi „lentörő suk”-kal jól összeverték, hogy a kérge, héja leváljon róla és csak azután ment a tilóra. Először csak úgy durván, egy nagy tilón törték meg, s csak ez után tilolták ki finomra egy kisebb tilón, hogy itt már csak a tiszta rostszálak maradtak. Ezután egy nagy vasfésűn, az ún. gerebenen tisztára kifésülték, hogy csak a teljesen tiszta és ép szálak maradtak. Ami a fésűben maradt azt kócnak nevezték. A használható „csepő” (csepü) nevét nem ismertük. A kócot sem dobták el, kócmadzagot szoktak sodorni belőle. Például ilyennel szokták összekötözgetni a besózott disznóhús-darabokat. Ezeket füstölték és később a padláson tartották. A kenderszöszt durvább vászonhoz használták, zsákoknak, ponyváknak. A lenszöszből szőtték a finomabb anyagokat: abroszok, konyharuhák, lepedők, törülközők, vagy alsóruha darabok készültek belőle. Szokás volt gyermekkoromban az erdőket járni és amikor arra megfelelő volt az idő, gombázni. A környező erdőkben sok volt a gomba, főleg vargánya. Édesapánk nagyon szerette a gombából készült ételeket, szedett is sok gombát és tudta, hogy hol kell keresni. Mi gyerekek is sokat jártunk gombát szedni, de leginkább csoportosan. Néha találtunk gombát, néha nem, de nem is az volt annyira a fontos, hanem a kirándulás! Divat volt akkoriban a faluban az estelenkénti „csavargás”. Ez abból állt, hogy a kamaszkorban lévő legények, suhancok járták a falut, s néha nótázgattak is faluhosszat. Itt-ott meg-megálltak egy ház előtt, különösen azok előtt, ahol szép kislány lakott. Volt olyan eset is, hogy előre meg volt beszélve, ilyenkor egy-két „szóra” ki is jött a kislány. Ahol éppen tollfosztás volt, oda be is mentek. Többnyire mindenki a saját utcájában „csavargotf’, ám néha más utcákba is elvetődtek, s esetenként verekedésre is sor került az ottaniakkal. A csendőrök ezt nem nézték jó szemmel és gyakran megugrasztották őket. Többnyire katonaság előtti legények voltak, de amire kiszolgált katonákká váltak, addigra megjött az eszük és ilyen dolgokban nem vettek részt. Akadt köztük ugyan katonaviselt legény is, de nős ember már nem. Gyakran voltak tollfosztások is, hol az egyik, hol a 43
