Göntér János: Dobronak. Múlt és jelen a határ mentén (Lendva, 1998)
A mi falunk Dobronak - Dobrovnik
Gyerekkoromban nagyon sok volt a gyalogút, mert a gyalogos is sok volt. A kitaposott ösvények a lehető legrövidebb utat határozták meg, csak az volt a gond, hogy ezeket többnyire csak nyáron, vagy jó időjárási viszonyok között lehetett használni. Kicsit lejjebb a Szent János szobornál, a postaút mellett volt egy vágóhíd. A másik, a falu túlsó végén, a Tüskeszeren az úgynevezett kórháznál. Úgy hallottam, hogy valamikor régen mind a kettő üzemelt. Két különböző gazdáé volt. Amikor én voltam gyerek, ott is már csak a cölöpök voltak láthatók, azonban a Szent János-i még üzemelt sokáig. Akkor már Darvas Péter volt a mészáros. A kebelei út mellett volt a gyöpmesteri telep, illetve a dögtemető, ma már abból sem látható semmi, csak a lakóházak az út mellett. A „Kórház”, amiről írtam, valóban létezett. Valamikor itt kezelték a trachomás betegeket (szembetegség). Időnként jöttek a perlaki kórházból, még az első világháború után is. Később pedig hajléktalanok kaptak benne menedéket. Egy ideig itt volt Sánták cipész műhelye is, meg talán a lakása is, amíg 1928 körül házat nem épített. Egyik helyiségében ennek az épületnek elhelyezték a tűzoltóság egyik fecskendőjét, később pedig teljesen tűzoltószertár lett. Ma már ez is a múlté, akárcsak a bőrű (bürü = kis híd, palló, stb.), amely a közvetlen közelében szolgált átjárónak. Kicsit lejjebb, a réteki mezőnél volt még egy ilyen bőrű, amelynek segítségével jól meg lehetett közelíteni a bologosi, meg a telekföli mezőket. Ennek sincs már nyoma sem, igaz, hogy manapság csak traktorral, vagy autóval mennek a mezőre, vagy a hegyre dolgozni. Kicsi gyerekkoromban volt a falunak két legelője is. A falutól délre elterülő legelőt csak úgy emlegették, hogy a 860 katasztrális hold. Ebben a legelőben volt egy kavicsbánya, amelyet „Ritás”-nak neveztek. Ez a község tulajdona volt, bárki vihetett innen kavicsot. A falusi utakat is minden évben innen kavicsozták. Akkor még közösen használta a kavicsbányát az egész falu. Nos ez a nagy legelő, melynek a területén volt a kavicsbánya, évtizedekkel korábban még nagyon vizenyős, mocsaras terület volt, különösen az ún. Puszta-Ginya mentén. Ez egy ér szerű vízfolyás volt, amely átszelte a nagy legelőt teljes hosszában. 1912-ben kiásták az Új-Ginya nevű csatornát, amely Radamoson keresztül levezette a vizet egészen Lendváig, ahol valamelyik patakba torkollott. Ezután a Puszta-Ginyában már nagyon kevés víz folyt. Nyáron többször ki is száradt. 19
