Göncz László: Életfoszlányok (Győr, 1997)

Hadik Mihály

Hiába várt Bánffy, segítség nem jött, nem várhatott tovább, ráment a törökre. Nagy csata kezdődött, sok vitéze elhullt, de aki megmaradt, vitézien harcolt.

Segítettek később a vidéki parasztok, ki villával kézben, ki kaszával harcolt. Védekezik a török, hátrál a mocsárnak, nem sejték titkát, így szívesen hátrálnak.

Midőn a törökök a mocsárhoz értek, megindult a magyar minden erejével.

Az oszmánok fogynak, hullnak a mocsárba, egy sem szökhetett meg, azt a kasza várta.

Nagy volt ám az öröm a győzelem után, csak a várúr aggódott Hadik Mihály iránt. Kérdezte a népet, látták-e valahol, nem látta azt senki, tán megfutamodott.

Bánffy nem hitt abban, Hadik jó vitéz volt, szembenézett ő a halállal bármikor. Keresést rendelt el, indult is a néppel, közben besötétedett, nem leltek semmire.

Reggel folytatták Hadik keresését, úgy dél táján elérték a Csonka domb tövét. Borzalmas kép tárult ott eléjük, megboldogult Hadikot szomorúan nézték.

73