Göncz László: Életfoszlányok (Győr, 1997)

Szonettfoszlányok

4.

Életet, halált túlszárnyalva víg holnapra leltem, a nemzet ereje folyton áthat engem, mindig az álmokból friss erővel keltem, ha nincsen kabátom, hát felveszem az ingem.

Még az akasztófa alatt is reménykedik az elítélt, az élet egy nagy reményhalmaz, még ha valaki több kudarcot is megélt, a sors megannyi új lehetőséget tartalmaz.

Erőre kapni, szebb jövőt remélni elveszített csatában, szétszóratott lélekben egyaránt valós emberi magatartás.

halotti leplek között koporsót feltárni, trónolni test nélkül a mennyekben, minden lélek számára tisztes bizakodás.

56