Göncz László: Életfoszlányok (Győr, 1997)

Reményfoszlányok

FIÚK, FIÚK, FIACSKÁIM

Fiúk, fiúk, fiacskáim, tapossátok lábam, kezem, lelkecskéim, báránykáim, ettől jön meg a jókedvem.

Itt szaladtok - ott már szöktök, csődben, sárban elestek, sok szép élmény járjon nektek, szerencsés és boldog percek.

Szaladtok a labda után, a réten pillangót kergettek, kerékpároztok az utcán, vagy kerítésről ereszkedtek.

Jókedv, vígság és kacagás - ezzel kezdődik a reggel, civakodás, lótás-futás amikor beköszönt az este.

Éjszaka van, aludni kéne, ám álom nem jön szemeikre, egymást csípik, könyörögnek, hadd lapozzanak egy könyvbe.

Mégis győz az éjjeli csend,

Almos bácsi csak beköszönt,

kinek a feje, kinek a lába van a vánkoson fent,

álmaikban már tündérek szép éneke zeng.

49