Göncz László: Életfoszlányok (Győr, 1997)

Reményfoszlányok

BÜSZKE HALÁL

Elmúlt a lázadás, elmúlt a harc, nyugodt lett minden, szelíd lett a vad.

Szennyes a lelke rossztettei miatt, örökös sebek maradtak a szíve alatt.

Vérző sebek ezek, vörös-feketék,

rossz szerencsét a vörösek, a bukást a feketék jelenték.

Nagy fájdalmában föl-föl ordít szegény,

mint valamikor ujjongásbán ez a rettenetes lény.

Mégsem hullnak könnyek a szeméből,

a büszkeség erőt vesz magán a régi dicsőségből.

Beismeri rossztetteit, beismer mindent,

de senki előtt a feje nem hajol meg.

All dacosan a veszteség fenekén, várja büszkén rettenetes vesztét.

Elméjében felvillan egy régi dicső tette, hosszú kardját tövig meríti a szív sebeibe.

38