Göncz László: Életfoszlányok (Győr, 1997)

Reményfoszlányok

RAJONGÁS ÉS PUSZTULÁS

Rajongok a beérett búzakalászok gyönyörű látszatáért, epedezik szívem kis falucska harangkongásáért, lélegzésem vágyik dús hegyi legelők friss illatáért, egész testem sóvárog festó'i tájak lágy harmóniájáért. Búzafóldön járni, búzaszemet rágni, szoknyás harangláb harangját hallgatni, fennsíki legelők kristályvizét inni, távoli vidéket álomba ölelni.

Aratók kurjantásán kacagnék egy nagyot, kisfiús örömmel kongatnék harangot, felvidéki tisztáson szaladni akarok, széles e határban dalolni kívánok.

Szednék tán markot is, csépelném a kalászt, imával tölteném meg a déli harang hangját, éldegélnék boldogan mint igazmondó juhász, rózsakert lenne egész e nagy világ.

Nem búzatábla ez, inkább csak egy tarló, halottat búcsúztat a távoli harangszó, farkasok ordítása a völgykatlanban riasztó, mi lett e szép tájból - az sajnos borzasztó.

36