Göncz László: Életfoszlányok (Győr, 1997)

Nemzetfoszlányok

JÖVENDÖLÉS

Vörös alkonyattal búcsúzik a Nap, borongós idő veszi végzetét; vajon mi rejtőzik a tüzes leplek alatt, ez ingerli csupán elménk képzeletét.

Évszázadok keserve és búja,

anyai sírás, apai fohász kölcsönös változata;

könyörtelen, irgalmatlan volt népünk múltja,

mit változtathat azon egy-egy felcsillanás káprázata.

Lángokban heverő hazánk,

hódítók ránkszabta átka alatt,

csupán istenünk vigyázhat reánk,

szikrányi reményként nekünk csak ez maradt.

24