Göncz László: Életfoszlányok (Győr, 1997)
Nemzetfoszlányok
KÖLCSEY ÖRÖKSÉGE Tanuljunk Kölcseytól, hitet merítsünk belőle, nem vesznek el intelmei, bölcsessége maradjon meg örökre. Himnuszt, szent dalt adott nekünk, ami új lelket önt belénk. Szívünkből rebegve fohászkodunk, hallgassál meg Istenünk! A honszeretet szentségéről oly magasztosan szólt felénk, a hazát így lehet csak igazán szeretni, már neve hallatára könnybe lábad a szemünk. Minek ír verset a költő, alkot találmányt a tudós, ha tettük csupán szófecsérlés? Átok sújt minden embert, sorsot, aki nem érti meg Kölcseyt! Bűnhődi e nép a múltat, félti a jövendőt, az intelmekből nem tanultunk, egység most sem kell nekünk. Nekünk magyaroknak sok Kölcseynk van, nemes ifjút bőven termett e hon. Sorsunk így sem lett derűsebb, tombol bennünk a düh, a viszály, a borzalom. 20
