Göncz László: Életfoszlányok (Győr, 1997)

Nemzetfoszlányok

MAGYAR TÖRTÉNET

Méhek zümmögése az Urálból hallatszik, lónyerítés nyugati lejtőm, a sereg indulásra várakozik, lennénk már csak dúsgazdag legeló'in. Néhány lépéssel távolabb friss patakocska szalad, majd ha azon túljutunk, az Éden felé tart utunk.

Puszták, erdők vándoraként, szívós testünk nem hagy cserben, majdcsak jó' a csodaszarvas, valahol a rengetegben.

Az ígért föld nincs már messze, amott a zöld Kárpátok alatt, addig kell nekünk eljutni, ormaira kapaszkodni.

Betekintünk - és mit látunk:

Hunort és Magyart játszadozni, amott szalad egy fehér ló, azt kell a morváknak átadni.

És cserébe, nos cserébe, ugyan mi itt mit kapunk, hazát, telket, jó ebédet, istent, megyét elbírunk.

Intett Árpád, indulni kell,

Géza szép hont alapít,

István mindezt betetőzi,

Szent László majd gyarapít.

Él ez a nép, él boldogan,

13