Horváth Bernadetta: Magyar-szlovén történelmi korszakok rövid bemutatása (Lendva, 2012)
A szlovének története - Pártok a szlovén térségben
PREDSTAVITEV OBDOBIJ MADŽARSKO-SLOVENSKE ZGODOVINE A 19. század 60-as éveiben a szlovén térségben nagy jelentőségre tettek szert az olvasókörök, amelyeket nagyobb városokban és mezővárosokban szerveztek meg. Fontos szerepük volt a szlovén nemzettudat szilárdításában, valamint a szlovén nyelv érvényesülésében. Ennek érdekében egyleteket is alapítottak, mint pl. a Južni Sokol tornaegyletet és a Dramatično društvo-t (Drámaegylet-et). Nagy jelentőséggel bírt a Slovenska matica is, amely hazai irodalmi művek kiadásával foglalkozott. A politikai porondon két tábor volt jelen: a »staroslovenci« és a »mladoslovenci«. A »staroslovenci« khez sorolták a konzervatív politikusokat, miközben a maldoslovencik liberális felfogásúak voltak, és radikálisabb nemzeti politikát vállaltak fel. A cseh táborok mintájára a mladoslovenci 1868-ban szabadtéri gyűléseket szervezett. Az első tábort Ljutomerben tartották. Ezen összejöveteleken az Egyesített Szlovénia programot, valamint a szlovén nyelv érvényesülésének szükségességét hangsúlyozták. A legnagyobb tábor a Ljubljana melletti Viimarjén volt. 1871-ben az osztrák hatalom a táborokat betiltotta. PÁRTOK A SZLOVÉN TÉRSÉGBEN A szlovén képviselők Bécsben a Taaffe-kormányt támogatták, de itthon már mutatkoztak az ellentétek. Nőtt az ellenállás az „összetartás" ellen. Főleg Mahnič Anton teológiaprofesszor hatott erre, aki a nyilvános, valamint a politikai életet a vallási elveknek akarta alárendelni. A 19. század végén a szlovén térségben megjelentek az első politikai pártok. 1892-ben megalakult a Katolikus Nemzeti Párt, amelyet 1905-ben Szlovén Néppárt-tá neveztek át. Vezetői katolikus előkelők voltak. A párt célkitűzésében szerepelt a szlovének egyenlősége a Monarchia más nemzeteivel szemben, valamint az autonómia, de még mindig a Habsburg-korona fennhatósága alatt. Programjukba foglalták a parasztság, valamint a munkásság helyzetének megoldását. A párton belül erős keresztényszocialista irányzat is tevékenykedett. Legjelentősebb képviselőjük Janez Evangelist Krek volt. Biztos volt abban, hogy a tőke tönkretette a keresztény szeretetet az emberek között, és az egoizmus vette át a hatalmat. Hogy kimenekítse a parasztságot és a munkásságot a nehéz helyzetből, szövetkezeteket, takarékszövetkezeteket és kölcsönzőket alapított. Ezzel hozzájárult az agrárválság enyhítéséhez. 1894-ben liberális alapokon megalakulta Nemzeti Haladó Párt. Tagjai a polgári, értelmiségi körökből kerültek ki, valamint a falusi gazdag rétegből. Programjukban az autonómiát tartották fontosnak, valamint küzdöttek az általános választójogért. A párt nem rendelkezett különösebb közgazdasági, valamint szociális programmal, legtekintélyesebb vezetőjük Ivan Tavčar volt, aki a szlovén emberek önállóságát elsősorban a kultúra területén akarta elérni. A politikai színtéren a katolikus és liberális párt mellett 1896-ban megjelent a Jugoszláv Szociáldemokrata Párt, amely a kapitalizmus megbuktatásáért küzdött, egy igazságosabb, demokratikusabb rendszer létrehozását akarta elérni. Különösen nagy hangsúlyt fektetve a munkásság életkörülményeinek javítására. Az első világháború előtt a szlovének közt a nemzeti kérdés megoldásával kapcsolatosan különböző eszmék láttak napvilágot. A jugoszláv eszme keretében egyesek a horvátokkal és a szerbekkel lévő szoros kapcsolatot látták megoldásnak, úgy, hogy az Osztrák-Magyar 40
