Hagymás István: Utazások Fellinivel a Zenekari próbára, A nők városába és a Satyricon világába (Pilisvörösvár, 2002)
A nők városa - Cselekmény
volna. Mint egy agresszív karatézó, mindenféle harci üvöltésekkel "kápráztatja" el féljurát, majd bejelenti, hogy szeretkezni akar. A gondolatot tett követi, s minden kérdezés nélkül "nyeregbe ül" ez a "keletről jött" áriázó-hiperszexuális, klimaxos perszóna. Gyönyörérzésének fokára a magából kiadott egyre magasabb hangok ár(iá)jából következtethetünk. A szerelmi aktusnak egy kitartott magas c jelzi a fináléját, meg Snaporas lankadó ereje, s Elena dühösen fordít hátat hitvesének, de alvó arca kielégüléssel teli. Snaporas az ágy alól furcsa neszeket hall, s meglepetten veszi tudomásul, hogy egy hatalmas nyílás tátong alant, egy új (más) világ lejárata. Hirtelen ismét kigyúlnak a fények, s láthatóvá válik ennek az (al)világnak cirkuszra vagy varietére emlékeztető, mesterséges világ(osság)a: megannyi égő, meg neon, mint a csillagok a sötétben kápráztatják el szemeinket. Maga a nyílás, ahonnan Snaporas szemrevételezi ezt az új tájat, egy óriáscsúszdának a teteje, odalenn pedig egy forgó alkalmatosságban három cilinderes öregúr kínálkozik fel hősünknek idegenvezetőül. Snaporas elindul lefelé. Az első állomása ennek a "csúszdának" Verúcchio, Rosina (a vasalócselédlány) alsólábszárai, amelyeket az asztal alól figyel és simogat az álombéli gyermek Snaporas. A háttérben, a kandallóban lobog a tűz, s a fiatal Rosina szerelmesen öleli magához a sóvárgó kisfiút. A második állomás egy halpiac, s egy vérbő halaskofa, aki úgy hirdeti a portékáját, hogy garantálja a szerelmet annak, aki a halából eszik, mégha 100 éves is. A sanleoni halaskofa csíkos blúzában olyan volt, mint egy vadmacska, s Snaporas szívesen lett volna hal (angolna) ennek a dagadókeblű teremtésnek a kezei között. A következő helyszín egy gyógyfürdő, ahol egy harapófogú ápolónőt akart a kamasz Snaporas feleségül venni, s aki német volt. A gyógyfürdőt egy varieté, az ápolónőt (masszímőt) pedig egy szőke ikerpár váltja fel a következő jelenetben. A két feketeruhás szőke szépség motorjával halálugrásra készül, egyedülálló mutatványra. De máris egy homokos tengerpartra viszi álomképzete Snaporast, ahol mint kisfiú, a barátaival kilesi, amint egy díva strandkabinjában öltözik (vetkőzik), majd lassú, fenekét riszáló járásával, óriás-szalmakalappal a hátán a tenger felé tűnik tova vörös szandáljában. A soronkövetkező stáció a mozi világa, ahol az éppen ügyeletes sztár kápráztatja el a vágyaktól tobzódó kamaszokat, akik a nézőtérről, ami egy óriási ágy, egy hatalmas paplan alól nézik a cselekményt, gátlástalan maszturbáció közepette. Az özvegy a temetőben, csípője feszülő feketében riszálódik, ahogy mindeme elszántan fényesíti férje sírját. Ebben a lefelé tartó 41
