Hagymás István: Utazások Fellinivel a Zenekari próbára, A nők városába és a Satyricon világába (Pilisvörösvár, 2002)
A nők városa - Cselekmény
meg puskaropogás menti meg a nőktől. Még mielőtt ebbe a sötét, éjjeli erdőbe keveredne, a férfi az aszfaltúton egy DUX feliratú csíkon lép át, amin túl már tulajdonképpen nem is követik üldözői, mintha eddig a határig lett volna érvényes a küldetésük. A vonalon túli sötét erdő szemmel láthatólag egy újabb állomás. Egy Grandfasz nevű férfi puskájának a hangja, szirénái, meg vizslái fogadják védelmükbe a kimerült utast, s az erdőben meghúzódó épületben nyernek mindnyájan menedéket. Nyilvánvaló (a házigazda szavaiból), hogy GF ellenségnek tekinti az üldözőket, ezeket a leszbikus, narkómán fruskákat, s hogy egy konzervatívabb férfi-nő viszony híve. A "megmentő" házába belépő Snaporast egy ember nagyságú fallikus "hangulatlámpa" látványa váija, meg a házigazda szavai. A háziúr kifejti, hogy három dologért rajong: a fegyverekért, a nőkért és a lovakért. Rövid ismerkedés: Snaporasnak úgy tűnik, mintha gyerekkori osztálytársa volna a férfi, s emlékszik, hogy az csomót tudott kötni az ernyedt állapotban levő fiityijére. Grandfasz nem emlékszik, hogy valaha is ernyedt állapotban lett volna a fiityije. A házigazda úgy emlékszik, hogy Snaporas édesapjának volt egy ősz hajtincse, amit hősünk negál azzal, hogy édesapja mindig kopasz volt. A bemutatkozás után, hősünk egy nyelvnyújtogató fali alkalmatosság bűvkörébe kerül, és saját fülét nyaldostatja ezzel a furcsa maszkkal. A házigazda arról panaszkodik, hogy ebben a leszbikus nők uralta világban nehéz megélni, s hogy valószínűleg kénytelen lesz még a saját házát is lerombolni, mivel erre kényszerítik ezek a lehetetlen, leszboszi törvények. Amíg Grandfasz átöltözik, Snaporas megtekinti azt a sok furcsa tárgyat, kelléket és díszletet, ami "hangulatosabbá" teszi a lakást. Egy háromezres fordulatszámú fütyköst vesz a kezébe és indít be, amely begeijed az önmaga körüli sedergéstől. Egy mellszobrot szemrevételez (Grandfasz édesanyjának Mama c. szobra). Egy szökőkútra szegezi tekintetét, ahol egy arany színű nőszobor "önti" a korsójából a vizet a kör alakú medencébe. Végül tekintete a sarokban álló kaktusz leveleire irányul, amelyek hullámszerűen sugároznak szét, a virágtartó ládából. így keveredik az "üvegházba", Grandfasz "márvány fóliasátrába", ebbe a szentélybe, ahol régi szerelmi tusák képei és "hanganyaga" van tárolva az örökkévalóságnak, no meg nekünk, nézőknek. Mindenféle "kaliberű" és típusú hölgy legintimebb pillanatainak hangjai és képmásának látványa ragadja magával Snaporasunkat, aki a sor végén kedves feleségét, Elenát láthatja viszont. Az cinikusan bekapcsoltatja férjével a szerelemkriptát, s magunk is fültanúi lehetünk a sok-sok "szerelemhangnak". Időközben megérkezik az ünneplőbe öltözött Grandfasz úr is, s a jobbján Snaporrasszal, 38
