Hagymás István: Utazások Fellinivel a Zenekari próbára, A nők városába és a Satyricon világába (Pilisvörösvár, 2002)
A nők városa - Cselekmény
görkorcsolyázó hölgykoszorú, s szédületes sebességgel tekeregnek a kör közepén rekedt Snaporas és Donatella körül. A tornaterem falait borító tükrökön, furcsa kettős képen láthatjuk a körben rekedt férfit. Donatella az, aki újfent hősünk segítségére siet s kihozza ebből a "kergebirka-körből", de a szegény férfi, mivel nem ura "járművének", vészesen egy nyitott ajtó felé veszi az irányt és legurul az ajtó mögötti lépcsőn az alagsorba, ahol egy jól megtermett kazánkezelő asszony csuklyás árnyéka fogadja, a pokolra emlékeztető mélységben. Tesz még néhány lapáttal a hatalmas, lobogó lánggal égő katlan tüzére, ez a kormos banya, majd zuhanyfurdőt vesz és megígéri Snaporasnak, hogy az állomásra vezeti. Amíg a nő élvezi a vízsugarakat, mindenféle ráolvasó versikét mormol magában, a térdfájós férfi meg egy csíkos kanapén hallgatja szavait. Az immár megtisztult, pokolbéli hölgy frissen, kalappal a fején ül fel fekete motorjára, s ülteti maga mögé a szabadulni vágyó Snaporast. A motorkerékpározók egy erdőn robognak át, majd a rengetegből kijutván, egy csatorna mentén vezet az útjuk, átmennek egy kőhídon, s szántóföldek, meg fóliával letakart ágyások sora mellett haladnak el. Szegény Snaporas azt sem tudja, hogy hová, merre mennek, nem ismerős neki ez az út, de a kormányos-asszony azzal biztatja, hogy ez egy rövidebb út, csak bízza rá nyugodtan magát a férfi. Egy hatalmas fa és egy silótorony között veszik be a kanyart, és egy konyhakerti zöldségekkel teleültetett parcella mellé parkolnak, egy nagyobb fóliasátor közelébe. A "kormányos" a járműről leszállván előretörtet, egyenesen a fóliasátorba caplat, s invitálja a férfit is a magoncokért. A férfi gyanútlanul követi a gumicsizmás matrónát, az alagútszerü, párás fóliasátorba. Az asszony továbbra is a magoncokat és a tojáskákat emlegeti, majd egy hirtelen mozdulattal előveszi kigombolt ruhájából egyik cicijét (barátunk legnagyobb megrökönyödésére), s arra kéri Snaporast, hogy "töfködje" meg a büszkeségét (mármint az emlőjét). Miután ez megtörténik, túlhevültségében magára rántja megszeppent hősünket. A költői kép két macska látványával és egy, Snaporas farára telepedő kotlóstyúkkal egészül ki. Az idillt egy öregasszony (valószínűleg a motoros hölgy még boszorkányabb kinézetű édesanyja) zavaija meg hirtelen megjelenésével (árnyéka sötéten vibrál a fóliasátor falán) és rikácsoló hangjával. Groteszk ez a sovány, alacsony termetű öregasszony, amint a nálánál jóval terebélyesebb amazon termetű lánya felett gyakorolja anyai hatalmát, rugdosván, vervén és paradicsommal megdobálván a menekülő bujálkodót. Snaporas az egészből semmit sem értvén áll tanácstalanul mindaddig, amíg a nagymama (vagyis a kazánkezelő-motoros hárpia édesanyja) át nem adja Annának, aki 36
