Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)

Antonius és Kleopátra

nyörgök, édes Izisz, aztán haljon meg az a nő, és adj neki egy rosszabb nőt, és a rosszabbat kövesse még rosszabb, mindaddig, amíg valamennyi közt a legrosszabb nevetve nem kíséri sírjához, az ötvenszer felszarvazott Alexast! Kegyes Izisz, hallgasd meg ezt az imámat, inkább tagadj meg tőlem valamilyen fontosabb dolgot, kegyes Izisz, könyörgök! írás: Amen. Édes istennő, hallgasd meg a nép imáját! Mert amilyen szívet tépő, ha azt látjuk, hogy egy csinos férfinak kicsapongó asszony a fe­lesége, olyan halálos bánat felszarvazatlanul látni egy komisz gazem­bert. Ezért hát, édes Izisz, tarts illemet, és adj neki megfelelő sorsot! Charmian: Amen.” (Első felvonás, második szín) Az első felvonás második színének majdnem fele Kleopátra udvarának, udvartartásának, szolgálóinak mindennapos életével, időtöltésével, szó­rakozásával, kedvteléseivel foglalkozik, és látszólag nem sok köze van az „alaptörténethez”, a sorok között olvasva viszont Shakespeare dió­héjban tulajdonképpen a darab (egyik) kvinteszenciáját fogalmazza meg. A jós Shakespeare darabjainak szinte elengedhetetlen figurája, ugyan teszi a dolgát, s a természet titkos könyvéből kiolvassa Charmian és írás sorsát, Karmáját, mégis, mintha végig Kleopátráról beszélne. A hölgyek pedig, a jóst szinte meg sem hallgatva, szintén Kleopátrával szólva mondják el vágyaikat és imádkoznak Iziszhez, hogy teljesítse azokat. A kívánt jövőtől a lehetséges jövőig, mondhatnánk, ha nem vennénk észre, hogy Charmian a múltat és a jelent is lefesti, de ecsetjét, mintha Kleopátra tartaná. Ahhoz, hogy megértsük Charmian feladványnak is beillő kívánsága­it, Kleopátra „viselt ügyeiről” kell tudnunk egy s mást. I. e. 69 januárjában született, a „leggörögebb” egyiptomi városban, Alexandriában. I. e. 51-től haláláig, i. e. 30. augusztus 12-ig volt Egyip­tom királynője, mint a Ptolemaiosz dinasztia utolsó fáraója. Apja, XII. Ptolemaiosz és anyja, V. Kleopátra testvérek voltak. Mindkét fiútest­vérének, és az akkori kor uralkodói szokásoknak megfelelően, egyben férjeinek, XIII. és XIV. Ptolemaiosznak a társuralkodója volt, de Julius Caesartól született fiával, Caesarionnal Rómában tartózkodott (Julius 93

Next

/
Oldalképek
Tartalom