Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)
Julius Caesar
tételét (tönkre tételét). Ha „összehúzzuk” az időt, és a két említett derékszöget egybeírjuk, fordított „T”-t kapunk (-*-), az ún. „T”, vagy tau keresztet (Szent Ferenc és Szent Antal keresztje), ill. annak fordítottját („fejére” állított ,,T”-t). A keresztény hagyomány szerint a latorokat feszítették ilyen alakú keresztre, de vannak olyan ábrázolások is (pl. a veleméri templom Aquila János által festett falfreskója), ahol magát Jézust is tau kereszten jelenítik meg. Krisztus keresztre feszítésének, kereszten való szenvedésének és halálának idejére vonatkozóan több elmélet is létezik, de a legelfogadottabb általános felfogás szerint I. sz. 33-ban történt az esemény, tavasszal, pénteki napon. A felfeszítés délelőtt kilenc óra táján kezdődött, a kín-haldoklás 6 órán át tartott és délután három órakor állt be a halál. Julius Caesar hadjáratai során több mint 800 várost hódított meg, több mint 300 törzset igázott le, egymillió embert tett rabszolgává és adott el, a harcok során pedig több mint hárommillió ember lelte halálát. Ő volt az első uralkodó (mint ezt már korábban említettük), aki Jupiter papja és egyben „pontifex maximus” címet viselt, aki magamagát (Krisztus születése előtt) istenként és megváltóként tisztelte. Krisztus születése után az első században a császárkultusz kötelező államvallás lett, a pap-istenkirályok rendeletéit pl. evangéliumoknak tekintették. János apostol és evangélista a jelenség mögött az ún. antikrisztus szellemét ismerte föl. Ennek ellenére a keresztény középkor nagyra becsülte Caesart, míg a reneszánszban inkább torzképet láttak alakjába(n). Az analógiás gondolkodás szerint, az ellenkrisztus úgy viszonyul Krisztushoz, mint a bal a jobbhoz, mint a fent a lenthez, mint pl. három a kilenchez stb. Ha tehát visszatérünk Shakespeare Julius Caesarnak szentelt utolsó óráira és az idő mutatóira, arra kell gyanakodnunk, hogy a fordított „tau” kereszt az antikrisztus, vagyis Julius Caesar keresztje, a hajnali három óra az antikrisztus keresztre feszítése, a délelőtt kilenc az antikrisztus önként vállalt, asszisztált rituális (ön) gyilkossága-halála, az „alsó” hat órás szenvedés (hajnali háromtól délelőtt kilencig) Julius Caesar szenvedése, a „felső” hat órás agónia (délelőtt kilenctől délután háromig) pedig Krisztus haláltusájának ideje a keresztfán. Az „éppen nyolc múlt” kitételt értelmezhetjük pl. úgy is, hogy Caesarnak ez volt az épségben, vagyis az életében megélt utolsó nyolc órája, a következőt (pl. este nyolcat) már csak „halottként élheti” meg. De kiindulhatunk ezúttal is a (képzeletbeli) óramutatók helyzetéből. A nyolcórás tompaszög, nyolc után tovább „nyílik” (mint a bicska 48
