Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)

János király

„keringő” a Föld, ha heliocentrikusán nézzük. De maradhatnánk továbbra is a Földnél, mint központnál, a „keringőt” tételezvén Napnak, és máris geocentrikusán látjuk a világot. Eredeti elképzelésünk: négy (vak)Nap körül kering egy (vak)Hold, és ezzel az idő kifekélyesedik stb. Úgy tűnik, Shakespeare-nél fontosabbak az „is-is”-ek, mint a „vagy-vagy”-ok. Fia tovább „evezünk” a történetben, azt tapasztaljuk, hogy Shakespeare sorsdöntő szerepet szánt a vizeknek, amelyek a legváratlanabb helyen és időben, a legkiélezettebb helyzeteknél folytak, hullámoztak, áradtak a darabba(n). A második felvonás első színében Ausztria így jellemzi Angliát:

„Ausztria:

(...)

Meg a fehérlő, halványképű mart,

Mely visszarúgja a zúgó tenger-árt,

S elzárja más földtől szigetlakóit,

Míg e tenger-sövényű Anglia,

E vízfalú vár, biztos menedék”

Anglia, de legalábbis egyes része, a mundán asztrológia szerint a Rák jegyeit viseli, amelyben a Holdnak van ún. otthona, és (mint az idézetből is látszik) vizes karakterű ország. Franciaország ezzel szemben a Rák melletti Oroszlán jegytulajdonságait viseli, amelyben a Napnak van otthona. Tüzes karakterű, de a darabban, a (száraz)földet testesíti meg. (Os)elemek tekintetében ezek szerint a víz és a föld harcát követhetjük végig a történetben, más vonatkozásban a Holdét és a Napét. Mivel a Hold általában uralkodik mindenfajta vizeken, úgy tűnik, hogy az elemek csatája döntetlennel ér ugyan véget, de ez, éppen a Holdnak (Richárd) köszönhetően, aki a darab egész ideje alatt a „vizek felett lebeg”, elég ahhoz, hogy a vizes Anglia jusson tovább. A második „vizes idézet” János királytól való (második felvonás, második szín):

„János király:

Csapjon tovább is jogunk árvize?

Mely gátod által megbosszantva útján,

Kihág szokott medréből, s elnyeli Zavart folyammal szomszéd partod is,

Ha nem hagyod ezüst hullámait Békén lefolyni a nagy óceánba.”

30