Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)

Athéni Timon

Nem beszéltünk még a darab női hőseiről, akik ugyan gyér számban és nem a leghálásabb szerepekben, de azért mégis jelen vannak. Mintha egyenesen az Antonius és Kleopátra történetből vette volna kölcsön őket Shakespeare. Cupido vezeti őket Timon színe elé ajándékul, mint ahogy a társaság többi tagja is ajándékokkal lepi meg a házigazdát abban a reményben, hogy Timon busásan megtéríti számító figyelmességüket. Cupido itt leginkább egy kasztrált háremőr, aki nem uralja, hanem inkább szolgálja az amazonokat, akik az ötödik érzék, a szem gyönyörködtetésére járják táncukat. Nem véletlen, hogy a társaságot kizárólag férfiak alkotják. Shakespeare darabja ezúttal „nem koedukált”, a nők és a férfiak világa különálló, és csak ritkán enged meg találkozási pontokat, mint amilyen éppen a mostani. Az urak megtáncoltatása (igazság szerint a férfiak kérik fel táncra az amazon természetű hölgyeket) vélhetőleg nemcsak tisztelet jele részükről, de többről is szó lehet, ha tudjuk (és Antonius és Kleopátra történetéből tudjuk), hogy a harcos nők (ilyen volt Antonius felesége, Fulvia) nemcsak harcoltak, de időnként csapatostul keresték fel a férfiak társaságát, és az orgiák egyebek mellett azt a célt is szolgálták, hogy a férfiak elvégezhessék a nemzés műveletét, hogy az amazonok megfoganhassanak, és a nőutódokról gondoskodjanak. (A fiúgyermeket általában megölték.) Most viszont valahogy mégis az az érzésünk, hogy már az amazonok sem a régiek, inkább mondhatnánk őket olcsó (vagy drága) kéjhölgyeknek, utcalányoknak, prostituáltaknak, akik nem annyira foganni vannak jelen, hanem a férfiakat kiszolgálni. És Cupido sem az már, mint akinek megismertük (emlékezzünk vissza, hogy egy darabbal korábban ő volt Antonius legfőbb nemi ereje), mintha belőle is elfogyott volna az erő (értsd: Eros). Feltehető, hogy ezeket a fájdalmas változásokat a nemek viselkedésében maga a pénz okozza. Az angol pain (ejtsd: pein) fájdalom értelmű, és a szintén angol pay (ejtsd: pei) a fizet igét rejti. A magyar pénz szó viszont, amely emlékeztet az angol „fájdalmas fizetésre”, a peng hangutánzó (lásd: pengő) szóra rímel. (Ami az angolnak fáj, a magyarnak peng.) A görög (végtére is Görögországban vagyunk) numiszma szó pénzt jelent, de egyben törvény értelmű. A rómaiak a pénz használatát (mint szinte mindent) a görögöktől vették át. Az első denariusokat i. e. 269-ben készítették, és az érmék hátoldalára Héra római megfelelőjének, Juno Monetának a vezetéknevét, a Moneta szót verték. Sok nyelvben, mon vagy man kezdetű (tövű) a pénz szó (pl. angol money - ejtsd: mani). Juno a születés, a házasság, a női termékenység, az erkölcsi tisztaság és egyben Róma város védnöke is volt egy szelőt)