Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)
Athéni Timon
állat a Hold-zodiákusban található. Lehet, hogy Timonban egy Hold veszett el...? Mint jeleztük, Apemantusnak is vannak „állati gondolatai”: „Timon: Kész volnál pusztulni a többi emberrel, és vadállatként élni tovább a vadállatok közt? Apemantus: Kész volnék, Timon. Timon: Állati becsvágy; adják az istenek, hogy kielégüljön. Ha oroszlán lennél, becsapna a róka; ha bárány lennél, megenne a róka; ha róka lennél, gyanúba fogna az oroszlán, mihelyt bevádolna a szamár; ha szamár lennél, a butaságod gyötörne, és csak azért élnél, hogy a farkas reggelije légy; ha farkas lennél, a falánkságod kínozna, és gyakran kéne kockáztatnod bőrödet az ebédért; ha orrszarvú lennél, dölyf és düh rontana meg, és áldozatául esnél saját őrjöngésednek; ha medve lennél, megölne a ló; ha ló lennél, elkapna a párduc; ha párduc lennél, testvére volnál az oroszlánnak, és saját rokoni pettyeid összeesküdnének ellened; minden biztonságod a bujkálás volna, minden védelmed a távoliét. Micsoda állat lehetnél, hogy más állatnak ne légy alávetve? És micsoda vadállat vagy már most is, hogy nem látod, milyen veszélyes volna számodra az átváltozás! Apemantus: Ha egyáltalán tetszeni tudna, amit beszélsz, akkor most tetszenél: az athéni köztársaság vadállatok erdeje lett.” (Negyedik felvonás, harmadik szín) Ha nem is egy teljesen tudományos, biológiai alapon (helyt)álló táplálékláncot illusztrál Shakespeare, az egymásnak táplálékul szolgáló házi vadállatok köre mégis azt sugallja elsőre, hogy a természet (is) úgy gondoskodik a „saját” állatairól, hogy alárendeli őket egymásnak, s az egyik azért eszi a másikat, hogy legyen mit ennie a harmadiknak és így tovább, amíg a kör be nem zárul. Ugyanez igaz, ha áttételesen értelmezzük az állatokat, amelyek tulajdonságaikat a bőrükbe bújt athéni köztársaság polgárainak adják, vissza nem térítendő kölcsönbe. Nem elsősorban elállatiasodott, állati sorba süllyedt emberekről és társadalmakról akar tehát bennünket meggyőzni Shakespeare, ill. Timon az állataival, 153
