Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)
Athéni Timon
(...) Aztán, mikor a szeszélyes Szerencse Eltaszítja kegyencét, az egész Függelék, mely mögötte törtetett Négykézláb is a hegyre - bukni hagyja S lábát a mélybe egy se követi.” (Első felvonás, első szín) A (fél)kör alsó, sötétebb részét, amely a Nap és Timon alvilági útját érzékeltetné, a nap és az év sötétebb szakát mutatná, külön nem foglalja vagy foglalhatja rímekbe Shakespeare. Nekünk magunknak kell képzeletben kiegészítenünk a felső félkört, ha végigolvassuk, vagy nézzük a művet. Utunk során, nem lepődünk meg azon, hogy Timon, mint a naphősök általában barlangban, földben, gyökerek között él, betegszik meg, hogy itt éri a halál, és itt is születik újjá, magára találván elemében, arányában. Azon sem csodálkozunk, hogy Timon az alvilágban némileg plutosi vonásokat is felvesz. Pluto az ókori görög-római mitológiában az alvilág, a pénz és a gazdagság istene, ezért vagy ennek ellenére nem volt túl népszerű... A következő kör horizontális: „Timon: Egészségedre, uram! (Jobb felé nyújtja a serleget) Add tovább! Második úr (balról): Énfelém, majd én körözöm, uram. Apemantus: „»Körözöm!« - Derék fickó! - Inkább őt kéne körözni. - Ez a sok »egészségedre!«, Timon, még megbetegít téged meg a vagyonodat! Jut egy s más nekem is: becsületes víz, Bűnözni gyenge, senkit sárba nem dönt, (...)” (Első felvonás, második szín) Úgy is mondhatnánk vízkör, noha Apemantus képzel magának vizet, a serleg tartalma minden valószínűség szerint bor. Ez a lé (most a serleg a 149
