Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)
Athéni Timon
látszólag azok együtthatói. Ilyen furcsa egyenlet pl. a tűznek (Nap) és a víznek közelebbről a lángnak és a (víz)ámak az egybeesése, amely a darab elején merül fel, majd a darab végén merül le, oldódik fel... „Költő: (...) a mi lángunk Saját magát szítja, s fut, mint az ár, Mindentől, ami gát: (...)” (Első felvonás, első szín) „Timon: (...) (...) S mondjátok el, hogy Örökkévaló lakást épitett már Timon magának a sós partszegélyen, Melyet púpos tajtékjával naponta Végigsöpör a tenger: oda gyertek, s olvassátok a jövőt sírkövemről. - De végezz, nyelv, némulj, keserű száj: Javítsd a rosszat, dögvész és ragály! Ember, müved a sír! halál a béred! Hunyj ki, Nap! Timon mindörökre végzett.” (Ötödik felvonás, első szín) ,/ílcibiades (olvassa): Egy rongy test fekszik itt, melyet Rongy lelke elhagyott, Rothadjon meg, aki csak él! Ne kérdezd, ki vagyok. Timon vagyok: mindenkivel Együtt utáltalak: Káromkodj vissza rám, bitang, És hordd el magadat!...” (Ötödik [utolsó] felvonás, negyedik [utolsó] szín) A vízár és a tűzár közös nevezője az ár. De ára van az árunak is, pénzben kifejezett értéke, és erkölcsi értéknek, pl. jóságnak, szeretetnek, adakozásnak stb. is lehet és van is ára. Az idő szakadatlan folyamatára, 147
