Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)
Antonius és Kleopátra
párrá válása, és gyermekeik Nap-Hold ikeristenné válása a jelek szerint elmaradt ugyan, de Shakespeare nem adja olyan könnyen: A Hold-leány, Kleopátra Szeléné mintha láthatatlanul, de mégis beidegezné nemcsak a darabot, de mintha szó szerint is befolyással bírna a mindenség együtthatóira. Shakespeare, véleményünk szerint, Kleopátra Szelénével azonosult, és nemet váltott darabja kedvéért, de az sem kizárt, hogy az Antonius és Kleopátra szűznemzés eredménye... Mesterünk ebben a művében is többszörösen összetett személyiségekkel operál, és újra azzal szembesít bennünket, hogy szereplőinek sokfajta archetípusi arcéle van, de továbbmegy és az egyes szerepköröket, pl. a Holdét, annak ősképét, egyszerre több alakkal is eljátszatja. Először Pompeius szól magáról, az újhold hangján, de később a saját hajóján már telihold minőségben hallgatja Menast, aki alteregójának teliholdja. Mégsem rá hallgat, hanem a hallgató Menekratest hallja meg magában, aki alteregójának újholdjaként, láthatatlanul a „haszon” helyett a „becsületre” sarkallja. Pompeius „szelíd” döntésénél a Kleopátrában lakó ízisz, vagyis a tengerek felett ragyogó Hold őrzi a békét, és őrangyalként vigyáz a részegekre. Kleopátra halála előtt állapítja meg magáról, hogy: „Kleopátra: (...) (...) a változó hold Nem planétám többé.” (Ötödik felvonás, második szín) Végül Kleopátra Szeléné (tudjuk december 25-én született, de Krisztus előtt) mint a darab láthatatlan, meg sem nevezett, de mégis mindenhol jelenlevő Holdas princípiuma adja meg a játék karakteres női alaphangját. Nem győzzük eleget hangsúlyozni, hogy Shakespeare ezúttal is, mint a János királyban és a Julius Caesarban az (új)Holdra bízza a háttérből láthatatlanul mozgató, irányító erő szerepét, és az ún. fő- és mellékszereplők (valójában mindenki főszereplő) valamennyien egyszerre kívülről és belülről mozgatva vannak... Shakespeare-nek nem volt nehéz dolga, amikor Kleopátra mitikus énjét formázta, hiszen maga a történelmi Kleopátra is eleve sokarcú volt: egyiptomi (királynő, az utolsó fáraó), görög (származású), római (szerető-feleség). A világtörténelem három meghatározó, ún. magaskul118